Az étkezés technikájáról

Igen, mert a kifőzdébe, ahol gyakran megfordulok (nyálat csöppentek, fizetek, elvonulok) új pultos lány érkezett.
Elsőre blikkre kibújtam a bőrből, ugyanis elődjéből - aki szintén nőmű - az évek hosszú során mindössze egyszer sikerült emberi reakciót kipréselnem, akkor amikor a sárgaborsó főzelékbe ejtettem a mobilom.
Visított a röhögéstől.
Ezt a szituációt leszámítva, hidegen hagyta minden.
Próbáltam magam belopni a szívébe, de csupán kínos csenddel végződő vicces mondatok hagyták el a hangképző üreget.
Arcizma sem rándult.
Nem hódítani akartam, csak tudod van ez a „de jó, hogy visszamosolyognak”- feeling , ez a „majdnem bennfentes vagyok” -dolog.
A Cheers-ben - tudod a vígjátéksorozat, ami egy elit kocsmában játszódik - és annak is a főcímdalában éneklik azt, hogy: ”… sometimes you wanna go, where everybody knows your name…”, ami valami olyat tesz, hogy néha olyan helyre vágysz, ahol mindenki ismeri a neved.
Na ekkora mélységekben nem gondolkoztam ám én, csak a fent említett vágy tépte minden hétfőn és szerdán az oldalam, töretlen sikertelenséggel.
De úgy látszik az étterem humánpolitikai osztálya felől enyhe nyomás érkezett a kifőzdét üzemeltető vállalkozó irányába, aki meghozta a kellemetlen döntést.
Érzéketlen Faarcot, Tündéri Galamb váltotta fel, aki azóta is ragyog az ebédidőben és csacsog és helyes és mosoly a szájon.
Életet hozott a helyiségbe.
Még a növények is a legjobb formájukat hozzák.
A kígyózó sorról nem is beszélve.
Egyszóval maga a tökély.
Egy aprócska hibát kivéve.
Mert van ez az izé.
Ez a…, izé na…, hogy mindig kevés köretet ad.
Többnyire ugyanis húst, fasírtot vagy rántott sajtot eszek sült krumplival, és amíg a feltét adag szinte óriásinak is nevezhető, a köretet Tündéri Galamb valahogy lespórolja.
A férfi ember pedig ugye tervvel eszik.
Vizuálisan osztja el a betermelésre váró adagot és étkezés közben is folyamatosan felügyeli a köret és a feltét megfelelő arányát.
Mert mi lesz velünk, ha mondjuk rajtunk ragad egy csomó krumpli, mialatt a hús már rég kárba vész?
Vagy vegyük a fordított esetet, ami még borzalmasabb, még rémisztőbb, hogy a krumpli fogy el, és a nyakunkon marad a hús, csak úgy a nagy semmibe és köret nélkül kell elfogyasztani?
Ezt a problémát egyébként a nők képtelenek megérteni.
Ezért van az, hogy a: „Kérsz valamit a konyhából?”- kérdés után, ha „Nem!” a válasz, hát a maszkulinok nagyon dühösek, hogy a nőneműek ennek ellenére beleesznek az átgondolt, kiszámított, méretre gyártott étel bármelyikébe.
De ezt ők sosem fogják megérteni.
Drága férfi társak!
Ebbe jobb beletörődni. 
Ha a klónozott mását szervírozod neki, akkor is a Te tányérodat találja vonzóbbnak és lelketlenül borítja fel a jól felépített vacsora adagot.
Neki ez mindegy.

Szóval Tündéri Galamb spórol a körettel.
Az első alakalommal nem szólsz.
Örülsz, hogy szóba állt.
Másodszor emlékszik arra, hogy tegnap mit ettél.
Bunkóság lenne figyelmeztetni.
A harmadik találkozásnál pedig kissé szomorkás hangulatban van.
Kegyetlenség lenne.
Próbálkoztam már azzal is, hogy rizst rendeltem köretnek, amit egyébként utálok, de Tündéri Galamb azzal is csínnyán bánt.
Lehet, hogy ez valami fittness dolog és szemrevételezésből állítja össze a személyre szabott napi egységet, de aztán körbenéztem és a többi sorstárs tányérjában is ugyanazt a végeredményt találtam.

No, úgyhogy most van egy klassz kis kifőzdém, csupa virággal, csupa jókedvvel, mosolygó kiszolgálóval, kevés körettel.
Csak a maradék hús.
Az, ami biztos.