| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Nőgyógyásznál Ideje:: 06-28-2006 @ 11:04 pm |
|
|
|
|
Megvetően néznek rád. Megalázottnak érzed magad.
De te azért legyél nyugodt, ne foglalkozz semmivel! Gondolj arra hogy milyen szép az élet... Kettesben a pároddal!
De mi van ha jön valaki... Aki felborítja az egész fiatalkorodat. Egy apró lény mennyire megváltoztatja majd az életed!
De te nyugodj meg, nem lesz baj.
De mi van ha mégis?? |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-28-2006 @ 11:04 pm
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 06-29-2006 @ 05:23 am)
Comment: Én ezt inkább blogba tettem volna, de azért elmondom, ami kikívánkozik: nőgyógyásznál senkinek semmi oka, hogy megalázottnak érezze magát (ezt nem is értem). És az is tény, hogy egy baba valóban fenekestül felfordítja az ember életét. El kell dönteni (szó szerint egy életre szóló döntés): elég érettek vagyunk-e hozzá, hogy egy emberkét felneveljünk. Tudjuk-e szeretni annyira, amennyire kijár neki. Mert ő nem akar megszületni, mi teszünk azért, hogy ő legyen. Igen, dönteni kell, és most biztos felhördülnek az abortuszt ellenzők. Szerintem viszont a gyerekvállalás óriási felelősség. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Zsuka49 (Ideje: 06-29-2006 @ 06:19 am)
Comment: Az biztos, hogy nagy felelősség a gyermek vállalás, de hidd el - a legszebb dolog a világon!!!:))))
Puszi: Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 06-29-2006 @ 07:59 pm)
Comment: Ki hogyan éli meg a nőgyógyásznál tett látogatást. Ha valaki megbízik az orvosban akkor nincs mit szégyelni, és nem érzed magad megalázottnak, inkább úgy mondanám, hogy nem kellemes helyzet, de muszáj. Nagyon sokan azért halnak meg hazánkban és a világon máshol is pl. méhnyakrákban, mert megalázónak érzik a helyzetet és inkább nem mennek orvoshoz.
A másik dolog a baba: az nem baj, ha jön, csak meg kell gondolni, hogy mikor, mert ha túl fiatal az illető és még maga is gyerek és nem tud felelősséget vállalni a születendő gyermekért, akkor teljesen felesleges, és arra ott az abortusz (nem vagyok nagyon mellette, híve, de ha kell inkább az, mint egy nem kívánt gyermek egy hullazsákban, nyűg az anya-apa nyakán, vagy intézetbe adják). Felelősség nagy szó!
Én fiatalon szültem (20) és egy percre sem bántam meg, valahogy együtt növök fel a fiúkkal. (13-9)
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 06-30-2006 @ 04:27 pm)
Comment: Az abortusz előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság. Ez nem vélemény, "csak" tény. A gyerek az esetek többségében egész életében szereti, támogatja az édesanyját. A "pár" az esetek többségében néhány hónap múlva már nem "pár". |
|
|
|
|
| Hozzászóló: khama (Ideje: 06-30-2006 @ 11:10 pm)
Comment: Nem. Valóban nincs indok a megalázottságra. A felelős döntés híve vagyok. Nem pártolom vagy ellenzem az abortuszt. Azt vélem, mindenkinek magának kell döntenie. A döntés valóban egy életre szól, és visszavonhatatlan. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Joys (Ideje: 07-01-2006 @ 11:04 am)
Comment: Nem értem mi megalázó egy nögyógyászati vizsgálaton. Nem kellemes dolog az biztos. Viszont légy büszke rá hogy ott lehetsz, nö vagy, neked megadatott az ami a férfiaknak nem, mégpedig, hogy megtudd milyen az az érzés egy növekvö új életet hordani a szived alatt. Érezni minden mozdulatát, érezni ahogy növekedik. Aztán személyesen közvetlen megélni a születés csodáját és nem mint kivülálló tehetetlenül állni mellette avval, hogy :" Lélegezz...mindjárt itt van..minden rendben lesz..". Én már megélhettem ezt a csodát és hidd el nekem mai napig csodálom is az eredményt :-)))) Azt is csodálom, hogy megélhettem ezt a csodát és azt is, hogy ez a csoda az enyém. Szerintem keress egy orvost akiben megbízol, aki szimpatikus, nem egyformák sajnos. Vannak még olyan orvosok akik büszkék arra, hogy nap mint nap szerves részei ennek a már fennt oly´sürün emlegetett csodának. Tünde |
|
|
|
|
| Hozzászóló: degam (Ideje: 07-01-2006 @ 09:53 pm)
Comment: hmm... Érdekes vélemények:) Úgy átfogóan annyit, hogy nagyon örülök,hogy pár sor ilyen apró "vitát" eredményezett. A vélemények-ebből is látszik- hogy különbözőek. Szerény személyem azt vallja,hogy az abortusz nagyon rossz dolog,de jobb mintha 10en évesen szülnénk... És amit többen is írtatok, hogy ne féljünk a nőgyógyásztól,és ha nem tetszik akkor váltsunk,erre azt mondom,hogy nekem nem a nőgyógyival volt problémám, hanem a váróteremben üldögélő terhes mamákkal. Nagyon feszéjezve éreztem magam, mert nagyon jól tudtam hogy mire gondolnak... Köszönöm hogy erre jártatok |
|
|
|
|
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 07-03-2006 @ 05:11 am)
Comment: hmm... Örülök, hogy nem haraptad le a fejem. :) Ezen felbátorodva, még egy-két megjegyzés... :) Azt írod, hogy "az abortusz nagyon rossz dolog". Hát nem. "Nagyon rossz dolog" belelépni a kutyaszarba, ráharapni egy meggymagra, vagy totálkárosra törni az autót. Az abortusz más kategória... Azt is írod, hogy jobb, mint tizenévesen szülni. Remélem, nem unod még, hogy mindig ellenkezem, mert most megint nemet kell mondanom. Nem. Az abortusz mindennél rosszabb. Igaz, hogy férfi vagyok, és már nem is tizenéves, ezért mondhatnád, hogy nem tudom átérezni a problémát. Viszont abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ismerek olyat, aki 16 évesen szült. A gyerek (lányka) azóta felnőtt (később még két testvére született), kiváló eredménnyel diplomázott, külföldön is tanult, ott megismerkedett egy spanyol fiúval, összeházasodtak, s most Spanyolországban élnek. Az anya azóta is házasságban él, megbecsült tagja a közösségnek. Sok olyat ismerek, aki huszonévesen szült, vagy még később, és azóta elvált (ez talán jó a gyereknek, vagy neki?!), vagy más miatt siklott félre az élete. Persze minderre vannak ellenpéldák is, de a lényeg, hogy önmagában az életkor nem számít. Megfelelő hozzáállással minden megoldható. Én mindenesetre drukkolok neked/nektek! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: degam (Ideje: 07-03-2006 @ 10:19 am)
Comment: :) Azt hiszem soha nem foglak tudni meggyőzni, de azért próbálkozom:)) Azért mondtam hogy az abortusz "rossz dolog" mert nem akartam nagyon fejtegetni,hogy mi is erről a véleményem! Egyetértek a Te véleményeddel,abból a szempontból,hoghy ez gyilkosság. Azonban meg lehet érteni azokat a nőket/lányokat is akik ezt az utat választják,mivel a nem kívánt terhességnél nincs rosszabb!(erre gondolom majd azt mondod,h.van,az abortusz:)) De ha belegondolsz!Egy nő azért megy abortuszra,mert tudja hogy a gyereknek nem tudna megadni mindent,se pénzügyileg, se érzelmileg. És persze nem utolsó sorban(az én családomból kiindulva)az is szempont, hogy a család mit szólna hozzá. Remélem ezt érted, de ha nem akkor kifejtem:)) addig is szia |
|
|
|
|
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 07-04-2006 @ 03:07 am)
Comment: No, nem is reméltem, hogy ilyen közel vannak az álláspontjaink. :) Ha abban egyetértünk, hogy gyilkosság, akkor a probléma 99%-át megoldottuk. Viszont a maradék 1% furcsa módon lényegesen nehezebb dió. Ez pedig abból adódik, hogy a mai világ rosszul működik. A mai törvények szerint egyszerűbb egy magzatgyilkosságot elintézni, mint egy adóbevallást elkészíteni. A mai törvények milliárdokat csaló bűnözőket hagynak futni, miközben apró szabálytalanságokat súlyosan büntetnek. A mai törvények köszönőviszonyban sincsenek az erkölccsel, de még az észérvekkel sem. Az emberek nagy része viszont úgy gondolja, hogy ami törvényes, az egyúttal elfogadható. Ahogy 250 éve még törvényes volt Magyarországon a boszorkányégetés - és az emberek elfogadták. Vagy 1600-ban Giordano Bruno máglyán való megégetése olyan tanokért, amiknek egy részéről ma már tudjuk, hogy igazak voltak. Az emberek nagy része mégis elfogadta kivégzését, mert törvényes volt. Vagy a "sötét" középkorban a kínzások. Nos, a mai kor legalább olyan sötét, csak ezt majd az utókor fogja kimondani rólunk... Azt írod, hogy "a nem kívánt terhességnél nincs rosszabb". Egyszerű lenne azt a választ adnom, amit zárójelben oda is írtál, és eltaláltad, tényleg úgy is gondolom. De azért fontos valamivel kiegészíteni. Manapság rengeteg fogamzásgátló módszer létezik, amivel könnyedén elkerülhető a nem kívánt terhesség, és így az abortusz is. Csak egy minimális felelősségérzetre van szükség. Mellesleg tinikorban még egyáltalán nem kellene a futó kapcsolatok, együttjárások részének tekinteni a szexet. Sok tini pedig csak azért szexel, mert a barátai/barátnői is szexelnek (ami legtöbbször persze nem is igaz, csak felvágásból mondják). Ennél nagyobb baromságot nehezen tudnának elkövetni... A többi felvetésedre holnap reagálok, ha még nem unod nagyon a prédikációmat (amit persze nem annak szánok)... :) Éljenek a kisbabák! Éljen az élet! ;)
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: degam (Ideje: 07-04-2006 @ 07:24 pm)
Comment: :) Értem amit mondassz!Tényleg vannak megoldások erre a "problémára". Azonban van olyan is amikor pl valaki használ óvszert,é s mégis jön a baba!Vagy például az egyik barátnőm úgy fogant,hogy az anyukája szedett fogamzásgátlót,és még óvszert is használtak. Persze ez csak 1 eset a 100millióból,de ilyen is van. Azonban mégf mindig kiállok az a véleményem mellett,hogy jobb egy abortusz,mint egynem kívánt baba,mivel ezzel megöljük,és nem tesszük ki további szenvedéseknek! Azt hiszem egyelőre ennyi:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 07-05-2006 @ 04:30 am)
Comment: Ami tegnap kimaradt... Azt írod, "Egy nő azért megy abortuszra,mert tudja hogy a gyereknek nem tudna megadni mindent,se pénzügyileg, se érzelmileg.". Egy gyereknek egyáltalán nem kell megadni "mindent". Szerintem te sem kaptál meg mindent, amit valaha gyerekként megkívántál, vagy szerettél volna megkapni. Én biztosan nem, nagyon sokminden kimaradt az életemből gyerekként, de soha nem gondoltam rá, hogy jobb lett volna, ha inkább vágóhídra visznek... Sőt, utólag kifejezetten örülök, hogy nem kaptam meg "mindent", és nem lettem nyápic, elkényeztetett, kifordult értékrendű felnőtt. Aki gyerekkorában mindent megkap, könnyen "félrecsúszhat" a felnőtt életben, mert nem tudja megfelelően becsülni az értékeket, és nem tud küzdeni a céljaiért, hiszen nem tanult meg küzdeni, mindent készen kapott... De mi is az a borzasztóan nagy szükséglet, ami egy gyereknek kell? Féléves koráig gyakorlatilag semmi, anyatej és kész. További egy évig még mindig anyatej, mellette valamennyi bébiétel. De nem kell a legdrágább ilyen-olyan márkájú kész bébiétel, többszáz generációban többtízmilliárd gyerek nőtt már fel ezek nélkül, és csodák-csodájára nem is volt annyi tejérzékeny, mindenféle allergiával küzdő köztük, mint a mai "mindent megkapó" gyerekek között. Másfél éves korától hatéves koráig, az óvoda végéig még mindig nem kell túl sok dolog, ételben ugyanaz, mint a család többi tagjának, csak elhanyagolható mennyiségben, ezenkívül ruházat. Persze lehet úgy számolni, hogy mosható textilpelenka helyett a legdrágább márkás eldobható nadrágpelenkákat veszünk, ruhákban és cipőkben pedig csakis a legdrágább butikokban vásárolt márkás termékeket választjuk, csakhogy ez egyáltalán nem a gyerek miatt van, hanem a szülő nagyzolási mániája miatt, mert fel akar vágni mások előtt... És még nem beszéltünk arról, hogy rengeteg féle állami támogatást kap a szülő minden gyerek után: családi pótlék, gyes, gyed, gyet, anyasági támogatás, beiskolázási támogatás, tankönyvtámogatás, rászorulóknak ingyen ebéd, stb, stb, stb... Mindezeket a támogatásokat a már említett többszáz generáció többtízmilliárd gyereke nem kapta meg, mégis felnőttek, alkottak, és az őskori kőbaltától a szuperszámítógépek és az internet világáig vitték előre az emberiséget. Nagyszüleink idejében háborúk, diktatúrák, nélkülözések közepette 5-6 gyereket neveltek egy-egy családban, manapság pedig békében, demokráciában, jólétben, állami támogatásokkal azon nyavajgunk, hogy nem tudunk felnevelni 1 gyereket... Itt valami nagyon nincs rendben az emberek gondolkodásában... --- Hogy mennyire nem érdekli a gyerekeket a pénz, a "körülmények", arra rámutat a következő cikkrészlet is, amelyben a világ egyik legkiválóbb elméje, az egyik legjobb sakkozó, Lékó Péter beszél gyerekkoráról, amikor még közel sem volt meg "mindene"... A részlet: "Visszalapozunk a történetben. Meg sem említettük, hogy a felkészülésnek nem volt ideális terepe a Tó utcai kicsi ház. - Nekem fel sem tűnt, hogy lehetne például külön asztalom, de nincs. A gyerek a körülményeit jobban elfogadja, mint egy felnőtt. Emlékszem, a Portisch-Nunn világbajnok-jelölti páros meccs rájátszásának partijait a földön egy olyan készlet segítségével játszottam újra, amiből hiányzott az egyik királynő. Egy kis gyógyszeresüveggel helyettesítettem, és akkor számomra minden tökéletes volt.". Ha Lékó Péter édesanyja is úgy gondolkodott volna, ahogy manapság sokan, akkor ma nincs világhírű sakkozónk... (A cikk itt olvasható egészben: http://www.nol.hu/cikk/333243/)
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 07-05-2006 @ 04:32 am)
Comment: Ami tegnap kimaradt... Azt írod, "Egy nő azért megy abortuszra,mert tudja hogy a gyereknek nem tudna megadni mindent,se pénzügyileg, se érzelmileg.". Egy gyereknek egyáltalán nem kell megadni "mindent". Szerintem te sem kaptál meg mindent, amit valaha gyerekként megkívántál, vagy szerettél volna megkapni. Én biztosan nem, nagyon sokminden kimaradt az életemből gyerekként, de soha nem gondoltam rá, hogy jobb lett volna, ha inkább vágóhídra visznek... Sőt, utólag kifejezetten örülök, hogy nem kaptam meg "mindent", és nem lettem nyápic, elkényeztetett, kifordult értékrendű felnőtt. Aki gyerekkorában mindent megkap, könnyen "félrecsúszhat" a felnőtt életben, mert nem tudja megfelelően becsülni az értékeket, és nem tud küzdeni a céljaiért, hiszen nem tanult meg küzdeni, mindent készen kapott... De mi is az a borzasztóan nagy szükséglet, ami egy gyereknek kell? Féléves koráig gyakorlatilag semmi, anyatej és kész. További egy évig még mindig anyatej, mellette valamennyi bébiétel. De nem kell a legdrágább ilyen-olyan márkájú kész bébiétel, többszáz generációban többtízmilliárd gyerek nő |
|
|
|
|
| Hozzászóló: degam (Ideje: 07-09-2006 @ 09:33 pm)
Comment: Elnézésedet kérem aa kisebb szünet miatt,de nem voltam netközelben!
Sok érdekes dolgot írtál! Csak az a baj,hogy mindennek a legrosszabb,leggonoszabb oldalát nézed. Azért mert vannak olyan emberek akik sznobok,és pl adidas cipőt vesznek a gyereküknek,az nem biztos,hogy midnenki az. Egyik barátnőmnek4éves a huga. És elég sokat szoktunk beszélgetni a gyereknevelési dolgokról, és ez is szóba került,hogy már lassan ugyanannyiba kerültem a nem márkáés babacipők,mint a márkásak!És egy gyerekre igeis nagyon sokat kell költeni. Csak gondolj bele abba,hogy amíg pár hónapos,addig se csak anyatej meg pelenka kell neki. Szüksége van kiságyra,takaróra,párnára,ruhára,babakocsira,és még sorolhatnám. Ezek nélkül nem hiszem,hogy jó lenne a babánaksőt az anyukának sem,mivel kétlem,hogy valaki szereti kézben elvinni sétálni a babát!Aztán nézzük azt,hogy kezd "öregedni", bekerül egy oviba.Oda is kell legalább 2pár cipő,mivel kell egy benti,meg egy kinti,meg persze arra is figyelni kell,hogy télen nem szandált vegyünk neki,tehát legalább5pár cipőt.Amit sajnos elég rövid időközönként kell megvásárolni,mivel ilyen idős korban nagyon gyorsan nőnek a gyerekek.ÉS itt jönnek szóba a játékok, a rajzeszközök,és még számtalan dolog,ami nélkül nem lenne teljesen egy kisgyerek élete. Na de ne csak az anyagiakról beszéljünk,mivel ez a kisebbik gond,úgyanis ha a gyermek megkapja otthon a kellő odafigyelést,szeretetet,odaadást,akkor kevésbé számítanak a játékok,azonban ha bekerül az óvodába akkor szembesülnie kell azzal a ténnyel,hogy itt midnen más gyereknek 100ezer jétéka van,neki pedig csak 1,2... És az lehet,hogy mi felnőttek máshogy érzékeljük,de őt például ezért csúfolhatják,vagy ami még rosszabb,fel se veszik az óvodába,azért mert nincs elég pénze a szüleinek. Na azt hiszem ennyi mára elég!szia |
|
|
|
|
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 07-13-2006 @ 03:39 am)
Comment: Most kvittek vagyunk, ami a válaszok gyorsaságát illeti... :) Hogy mennyire "sznobok" a magyarok, és mennyire keresik a "márkás" ruházati cikkeket, arra itt egy teljesen friss felmérés: "Az EU-ban a magyaroknak számít legtöbbet a ruházati termékek márkája - derül ki a GfK Csoport által a Wall Street Journal európai kiadásának készített felmérésből. (...) A magyar lakosság több, mint harmadára jellemző, hogy azért vesz ruházati holmikat, mert az a legújabb divatot képviseli. Ruhavásárláskor mi magyarok kissé fontosabbnak ítéljük a márkákat, mint nyugat- vagy közép-európai társaink, hiszen a megkérdezettek 45 százaléka állítja, hogy egy-egy termék bizony gyakran márkás volta miatt kerül a kosarába. A márkáknak ilyen jelentőséget tulajdonítók aránya Nyugat-Európában 31 százalék". Ez ugye elég érdekes. Sokkal többen vesznek nálunk "márkás" holmikat, mint Nyugat-Európában, ahol pedig lényegesen több pénzük van az embereknek. Bizony, nagyon is sznobok vagyunk ezen a téren, és, hogy emiatt (is) háromszor annyi az egy születésre jutó abortusz nálunk, mint nyugatabbra, ez borzasztó... A cikk itt olvasható: http://www.hirtv.hu/?tPath=/gazdasag/&article_hid=106659 ... Amit írsz, hogy sokminden (babakocsi, cipők, játékok, stb.) kell egy babának, igaz. De lássuk csak, meg lehet-e oldani ezt a problémát. Anyámék négyen voltak (illetve vannak is) testvérek. Hárman még tanyán születtek. Szüleiktől az "elvtársak" szinte mindent elvettek (nem tudom, tudod-e egyáltalán, miről van szó, hiszen elég fiatal vagy... örülj neki, ha nem tudod...). Rengeteg nehéz fizikai munkával keresték a kenyérrevalót, a gyerekeknek is elég fiatalon be kellett állni segíteni. Akkoriban még nem volt családi pótlék, gyes, gyed, meg hasonló úri huncutságok, amik ma már természetesek. Mégis, mindegyikük felnőtt, családot alapított, gyerekeik közül van, aki külföldön dolgozik vezető pozícióban, van tanár, egyetemisták, informatikus, van, aki már megnősült, szóval megállták a helyüket a világban a szülők és a gyerekeik is. Anyám, amikor gyerekkoráról mesél, mindig azt mondja, hogy szép gyerekkora volt. Pedig naponta három kilométert kellett gyalogolniuk az iskolába télen, hóban-fagyban is, és ugyanennyit vissza. Szabadidejük egy részében pedig az állatokat kellett etetni, legeltetni, vagy éppen a földmunkákban kellett segíteni. Mégis boldogok voltak. Boldogabbak, mint sok mai gyerek, akik "mindent megkapnak", mégis magányosak, csellengenek, drogoznak, rossz bandákba keverednek... A pénz nem minden... És, hogy hogy jutott régen minden gyereknek 5-10 pár cipő? Sehogy. "Megörökölték" idősebb testvéreiktől, akik már kinőtték. Ugyanígy az iskolai könyveket, a kisbiciklit, meg minden mást is. De nem kell olyan régre visszamennünk. Még én magam is sok holmit a négy évvel idősebb bátyámtól "örököltem". Sőt, ami még utánam is "hordható maradt", azt megkapták az unokatestvéreim. Hát így...
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: degam (Ideje: 07-13-2006 @ 08:49 am)
Comment: Én is nagyon sok ruhát örököltem a nővéremtől,vagy akár anyukám egyik barátnőjének a lányától is. Mi is szinte mindig a takarékosabb utat keressük(az én családom) Pedig nem mondhatom azt hogy nyomorgunk, sőt! De sokszor van az,hogy nem vehetek meg magamnak valamit,ami akkor éppen rosszul esik,de másnap rájövök,hogy nincs is rá annyira szükségem. De ugye vannak akik rászorulnak, rosszul élnek,nicns elég keresetük. De nagyon sok olyan családod ismerek,ahol alig van pénzük,mégis üditőket isznak,és a legdrágább ételeket eszik, nagyon sok gázt fogyasztanak, és a vízzel se spórolnak. Ezt nem értem az emberekben. Ha valaki megteheti, hogy "dőzsöljön" az nyugodt szívvel tegye,de aki nem olyan gazdag, az ne költse el minden pénzét butaságra,és utána ne siránkozzon,hogy nincs pénzük kifizetni a számlákat.
Na!Jól elkanyarodtunk az eredeti témától... De ami a legfontosabb az egészben,hogy az emberek tehetnek arról,hogy az emberek ilyenek... |
|
|
|
|
|
