Nélküled már

1). Tél volt,mikor bekopogtál

     Szívem hófödte ajtaján,

     Féltem,hogy talán megfagynál,

     Hogy  felfalna  a  jég-magány...

2). Tavasz támadt bennem tőled,

     Mikor önmagamba  lágyan

     Befogadtalak,hisz nem más,

     Mint forrón buzgó szerelem,

     Édes boldogság a részem,

     Miből tán visszaadhatok,

     Ártatlanul tiszta  lényed

     Által,tündéri kedvesem.

3). Kerestelek,kutattalak

     Valóban és nem valóban

      Képzeltem egy párt magamnak,

      S te,kincsem,pont olyan vagy!

4). Mámor mosolyod hordozom,

     Arcodat,ha  már elsuhant

     Vonatom,úgy  is láthatom,

     A világ enyém,birtokom,

     Ha  kezedet megfoghatom.

5). Langy  szelek szárnyán szálldosom

     Veled,tágra  nyílt szemekkel,

     A mindenséget álmodom...

     Azt hittem régen megéltem,

     De most tudom csak meg milyen,

     A csendben zúgó szerelem...

6). Mindeneknek megmutatlak,

     S büszke  testem megremeg,

     Hadd lássák meg ki vagy  nekem,

     A létemben mit jelentesz,

     Sorstól nekem szánt kedvesem...

7). Együtt vagyunk,egy  a vágyunk,

     Közös  életet kívánunk,

     Szivárványtengerben úszunk,

     S világunk nagy,tarka  rét...

8). Ha  elhagysz,a  valóságom

     Szürkére vált,színtelenné,

     Lehet majd újra  sárga,zöld,

     Álmodhat színeset a  föld,

     De azt biztosan tudom,hogy

     Nem lenne nélküled soha

     Semmi,semmi ugyanolyan...