Rájönni, hogy nem szeretlek,
Egy gyönyörű boldogság volt.
Észrevenni, hogy már feledlek,
Belém rettentő erőt olt.
Szeretlek, most elfeledlek,
Vágytam rád, most elkergetlek
Álmaimból, vágyaimból, életemből.
Mi lett velem, már nem tudom.
Kék szemed elszédített, most előle futom.
Szabadságot ígért karod,
Életemet felkavarod...
De kiléptem az álomvilágból.
Gyöngyharmat hull kis virágból.
Nem igaz ez. Tán én sírok.
Boldogan most verset írok.
Nem várok rád többé drágám.
Ne pazarold időd drágán!
Nem kell engem már leráznod!
Nem ... -on kell eláznod!
Visszatérek közlöm veled!
Nem hozzád, hát isten veled! |