| Húsvét van. Hajnalban kakasszóra - vagy digitális vekkerre - kel a nép, s ki szépen, ki pedig, mint minden nap, felöltözik, s zsebre vágja az utolsó pillanatban – valószínűleg a kínai piacon – lehető legolcsóbban beszerzett – kis ironiával – kölninek csúfolt löttyét, mely még a zárt kupakon keresztül is úgy bűzlik, mint a trágyadomb, majd útnak indul. Már jó előre listát írt arról, hogy hova érdemes menni, ahol nem holmi vacak piros tojással fogadják, hanem egy kis rummal, meg egy ötezressel, mert férfiembernek az való…
Eközben a hölgyek, akiknek nem sikerült erre a napra semmi fontosat szervezniük, hogy ne kelljen otthon ülniük, várják a locsolókat. Azaz nem mind. Egy részük bezárja az ajtót, kikapcsolja a csengőt, kihúzza a telefont, mert nem hajlandó azért fizetni ötezret, hogy valaki összebüdösítse a frissen dauerolt haját, ráadásul még be is rúgassa. Ők a menekülők. De vannak azok, akik hagyománytisztelők, így már két napja mást sem csinálnak, mint tojást főznek, fújnak, festenek, karcolnak, és hasonló műalkotásokat gyártanak a becstelen, pénzéhes férfiaknak. Ők igazán nagy örömmel teszik ezt, de sajnos hozzájuk kevesen jönnek, mert hát ugye nem marad pénze a nagy készülődés után rumra…
Persze azért van, aki örül a húsvétnak. A gyerekek. Ők az ideális locsolók, mert általában udvariasak, verset mondanak, és örülnek a piros tojásnak. No persze csak akkor, ha jár mellé egy pohár kóla, és egy kis süti, ráadásul elég nekik egy százas is, mert modern korunkban már ők sem koptatják ingyen a szép cipőjüket, meg a nagy szájukat…
Kora délutánra már egyre lassabban forognak az agyak és a nyelvek, a versekben baki van, a gyomrokból pedig árad a tömény alkohol szaga, ami keveredve a silány minőségű kölnik keverékének hajból áradó illatával egyre jobban arra készteti a hölgyeket, hogy hamar megszabaduljanak az áldott locsolóktól, s megfogadják, hogy jövőre ők is a menekülők népes kasztjába fognak tartozni. Szintén kora délutánra a gyerekek szája, keze tiszta csoki, a szép új ruha pedig foltos, aminek otthon – a locsolóktól lefáradt – anya kimondottan örülni fog, miként annak is, mikor férje hazatántorog valamikor este felé, mert ugye a kocsmárosnét is meg kell öntözni…
Este hirtelen megnő a város vízfogyasztása, mert ez az a nap, amikor szinte minden nő biztosan hajat mos, aztán mikor együtt a család, akkor este a TV előtt elfogyasztják megmaradt – fáradtsággal festett – tojásokat, mert vacsorára már nem maradt pénz. Az asszony elosztogatta, a férj elitta, a gyerektől meg nem illik elvenni…
No de ne panaszkodjunk, hiszen a húsvét az hagyomány, s mint ilyennek örülnünk kell, s tíz körömmel ragaszkodni a fennmaradásához. Én személy szerint – pasi létemre – ragaszkodom a húsvéthoz, hiszen, ha ügyes vagyok, akkor kb. kilencven forintból egésznap ehetek, ihatok, és még több ezret is kereshetek. A húsvét a legnagyobb business a világon…
A hölgyek meg ne szomorkodjanak. Vegyenek jó erős sampont, és ne fáradjanak a tojásfestéssel, mert úgyis a nyakukon marad. Örüljenek, hogy van locsolójuk, mert így a mondás szerint nem hervadnak el, és ha lehet ne a legszebb ruhát adják a gyerekre, mert úgyis összekeni…
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
2004. április 8. |
|
|
|
|
