Mikor szerettük egymást -
és új volt a boldogság -
közel volt az ég,
nem volt messzeség.
Mikor a nap fenn volt,
mi együtt voltunk fenn -
mikor lenyugodott,
mi együtt nyugodtunk le.

Elmúlt egy szerelem
- fáj nagyon -
csalódtam benned,
s ez a borzalom.
Hogy hittem benned,
bíztam minden szavadban,
porba lökted ezt az érzést,
s gerjedtél örök haragra.

Elvesztettél mindent,
amit adtam neked,
s ez jobban fáj nekem,
mint neked.

Üres vagy és léha,
hazugságban élsz!
Úgy nézek majd rád, mint
szánalmas betegre.
Ki nem érdemel mást
csak vigasztalást,
ki örülhet ha megfogja kezét
egy ismeretlen barát.

Ha egyszer bajba kerülsz,
nyújtsd felém kezed -
segítek rajtad -
de barátod nem leszek.

Mousa Tünde