M ire lopakodva felkél a nap a horizonton
Ámúl és bámúl az itt felejtett téli világon
R endithetetlenül tör keresztül erös sugarával
C inikusan nézeget körül ,bájos mosolyával
I gaz teheti ezt bátran, neki kedvez ,tarsolyával
U tjára bocsájtott feladatával , hüen ,odaadással
S zól le a jó öreg kontinensnek ékes szólással

I tt az éledés ideje kedves földi barátom
D örömbölnek kapuidon , kitárt ablakodon
U tolsó óráid vannak már csak számláidon
S e szó ,sem könyörgés ,semilyen siralom
A kérlelönek nem jár türelmi idö ,jutalom

V edd a sátor fádat te megtürt vén télútó
A dd át helyed most éledö tavasznak ,mely
N yitni kész ,ébredezön , frissen megújjulón

I steni ,ösi rendjének újra elegettevö, ezerarcú
T ermészet, hát eljött a te órád, ideje ,búcsúzni
T öled Télapó ,húlott már sok fehér, csillogó hó

K öszöntünk hát mi is szivböl téged újra
Ö rvendezzünk jöttödön ámulattal újjongva
S orsod ,amely összeforott az ösidök óta
Z songásod mely betölti a megújjuló érát
Ö zönlik el a frissen zöldelö ezernyi naturát
N ehezen ébred a korai természet szines arca
T itkon, néha vissza –vissza aludna ha tudna
Ü dvözlö tekintettel kandikálnak a hò virágai
N yitnikék meg a tavasz minden elsö barátai
K ijött már a földböl tulipán is meg a nárcisz

T eljes odaadással veszi hatalmába a világot
É jjel-nappal, fénnyel , esövel áldja a kibúvót
G yengéd melelegével bátoritja csak igy tovább
E ljön a szebb, a jobb,a boldogitó kikelet újjabb
G yönyörü állomása ,mi nekünk a virágok nyilása