| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Jellemhiba Ideje:: 07-23-2006 @ 10:59 am |
|
|
|
|
Boldogság...
Mi ez? Egy csodálatos érzés, melytől mosolygunk, nevetgélünk, trécselünk. És ez mit jelent? Mi van ha a boldogság valami teljesen más, csak mi találtuk ki, hogy ezt jelenti. És mi van ha ilyen nem is létezik, csak egyszerű keserűség él ezen a világon?! És mi buta módon elrejtjük a valóságot.
Ez bizony jellemhiba! Tökéleteset, megrendíthetetlent mutatunk, mindig tettre készek vagyunk, segítjük egymást; természetesen önzetlenül... De rá kell jönnünk, hogy egyáltalán nem ilyenek vagyunk! Önzőek, gonoszak, elviselhetetlenek vagyunk. Akkor miért próbálkozunk még mindig oly nagy lelkesedéssel, odaadással.
Mert az ember alapvetően tudatlan, muszáj ámítani magunkat valami széppel, hogy "boldogan" élhessünk a tökéletes világunkban... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-23-2006 @ 11:02 am
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 07-23-2006 @ 11:47 am)
Comment: Többször is elolvastam a gondolatmenetedet és nem egészen értelek... Maga a felvázolás ok, csak én úgy gondolom, hogy több síkon mozgó hangulati állapotok váltakozása nem a kisarkítottan a jellemet tükrözik, hanem az adott helyzet, életkörüllmény tartós vagy átmeneti érzésvilágát. Véleményem szerint nem lehet ezeket egybe mosni. Hiszen a "boldogság" érzés is egy lelkiállapot, illetve a "keserűség" is... és sorolhatnék még sok hangulat kifejező szót, mint pl. ellenségeskedés, elégedetlenség, irigység, indulatosság, vagy amit Te is említesz: önzőség, gonoszság, elviselhetetlenség - mint negatív érzések, vagy éppen a szeretet, odaadás, gondoskodás, felelősségtudat... - mint pozitív tulajdonságaink. Ha jól megnézzük, az emberben sokfajta érzés él és bár kétségtelen, hogy jellemünk, értelmünk formálja meg azt, hogy kiben milyen érzések dominálnak jobban, mégsem tartom gyakorlott viselkedésnek azt, hogy képesek lennénk hosszútávon "eljátszani" a boldog embert, ha belül keserűség van, vagy bármilyen két ellentétes érzelem... Ezt ideig-óráig talán lehet, de ez a defekt előbb-utóbb felszínre jut és semmi értelme. A jellem belülről való formálása, csiszolása fontos, hiszen a hibáinkat csakis önkontrollal tudjuk javítgani. De ez az én olvasatomban a szélsőséges, ún. kilengésekre vonatkozik csak. Hiszen természetes dolog, hogy mindannyiunkban mindenféle érzés van, és ezek kontrollja kell ahhoz, hogy a realitásokon belül maradjunk. Szóval most eltöprengtem rendesen ezen az okfejtésen, amiről írtál... Ha az ember adott helyzetben mást mutat, mint amit érez valójában, az tényleg jellemhiba. Emellett leginkább önmagát csapja be... de összességében azt hiszem, ez csak ritka esetekben fordul elő, és nem tartom reálisnak ahhoz, hogy általánosítani lehessen belőle... Viszont nagyon érdekes az okfejtésed, tényleg. Az önámítás valóban nehéz ügy. Hajlamosak vagyunk arra, hogy létező helyzetbe vélt érzéseket illesszünk, csak hogy megteremtsük a vágyott érzést. Ez az illúzió. Hmm... Lehet, hogy most összezavartál? Igazat is adok, és nem is :)
Nagyon hasznos az írásod, köszönöm! A türelmedet is... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: degam (Ideje: 07-23-2006 @ 12:06 pm)
Comment: Hát ez egy nagyon hosszú, és tömény vélemény volt részedről, amit először is köszönök! Azután megválaszolgatom... Abban igazad van, hogy most csak az emberek rossz tulajdonságairól írtam, de ez nem azt jelenti, hogy csak ezek vannak, vagy hogy én csak ezeket látom. Tudom, hogy vannak jó és rossz dolgok, azonban(sajnát véleményem szerint)több rossz van mint jó. Ezért van annyi öngyilkos,beteg,depressziós,és még sorolhatnám! Tegnap beszélgettem az egyik rokonommal az "élet nagy dolgairól" és rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok midnent nem tudok még a saját családomról sem! Szinte szégyeltem magam, de végül rájöttem, hogy a családom egész élete egy színház. Mindenki takargatja a múltját, a tetteit, a gondolatait. És ezt az írást nem általánosításnak szántam,mivel az én életemből indultam ki... Azonban abban igazad van, hogy nem lehet örökké takargatni mindenki előtt az életünk, azonban az emberiség99%-a előtt igen; és nekem ez a problémám... Köszönöm, hogy olvastál. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 07-23-2006 @ 01:00 pm)
Comment: Igen, érzem, hogy mit akarsz kifejezni... és talán ez meg egy másik megvilágítás - azt hiszem... Sajnos az emberek nagyon keveset adnak ki magukból mások felé, és ezért lehet az, hogy a közvetlen környezetünkben is alig ismerjük az embereket. A családtagokat meg főleg nem, hiszen a kommunikáció pont itt hiányos... Egy barátnak hamarabb beszélünk az éréseinkről, a problémáinkról... a család előtt meg inkább megfelelni szeretnénk és inkább nem terheljük őket saját magunkkal... így aztán marad egy felszín, ami oda is vezethet, hogy egészen más képet adunk magunkról ill. egészen más képet látunk másokról... De tényleg igazad van abban, hogy valami nem jól működik... Jó volt Veled beszélgetni erről... Köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 07-23-2006 @ 05:16 pm)
Comment: Sokkal jobban meg kell ismerni környezetünkben élő embereket, mármint, ha hagyják magukat. Szükség van a kétirányú kommunikációra a családon belül és kívül is. Elgondolkodtató, amit írtál. pusza: gaby |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Zsuka49 (Ideje: 07-24-2006 @ 08:37 am)
Comment: Sok igazságot írtál le ismét, elgondolkodtató!:))
Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: degam (Ideje: 07-24-2006 @ 03:43 pm)
Comment: Úgy szeretem mikor ennyire egyetértenek velem:))) Köszönöm az elismerést!! orsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 07-24-2006 @ 06:30 pm)
Comment: No, akkor én is hozzájárulok egy kicsit a jókedvedhez: most nagyrészt egyetértek gondolataiddal. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: degam (Ideje: 07-30-2006 @ 04:45 pm)
Comment: :)) Köszönöm Boblogan:) Jó lenne ha az életben midenki ilyen egyszerűen megértene midnent... |
|
|
|
|
|
