Kezem pőre kilincsen siklik
Sikítva csúszik a fémen egyre lejjebb
Markolná a testét, fogná és nyitná!
...de csak a bőr ragad menthetetlenül
ahogy hozzáér, rögtön odasül
fáj
fáj a meztelenség, fáj a nincs miért
fáj a képtelenség, fáj a nincs kiért
fáj a néptelenség, az egyedül...
az egyedül, az nagyon fáj
mitől olyan sima és hideg?
hisz forró, és ruhám is rajta
de mintha nem is volna...
elvette... eldobta? felemésztette?
salakká lett a lényegem?
sose voltam?
...................
be akartam menni...
hittem, hogy belehet...
hívtak, hívtak egyre beljebb
- beléptem bátran, meztelen,
nem volt küszöb, min elbotoljak
... oh, ha lett volna!
ha lett volna, talán nem nyel el
a végtelen,
mert hirtelen elfogyott
a talaj,
már semmi, már semmi nem volt
hova is?
kinek kiáltsak?
bent állok tisztán és védtelen
egy feneketlen kútban, alattam semmi,
felettem még kevesebb. Miért Velem?
Miért Velem?
Miért Velem tetted ezt?
Agyonnyom valami rút, büdös fájdalom.
Kapálozom, nem ereszt
Kiabálnék...
nem tudok,
mert ott lent is, csak egyre
be akarok menni.
a pőre kilincsen siklik kezem
siklik, megyek, szeretem
egyre lejjebb, mélyebbre esem
kimerülten, fájva, véresen
szétesek
teljesen
könnyek marják újranyíló sebeim
...
megszakadt szívem minden éjjel
újrafoltozzák remegő kezek
hogy másnap újra széttéphessék
újra haljak, testem ne temessék
a kezek ne eresszék
hadd éledjek, éledjen, én legyek
végtelen
körforgás
ébredjek
életben
életlen
késekben
mártózva
folyvást...
mennék...
nem mehetek
élnék...
nem élhetek
szeretnék...
nem szerethetek
...........
mindennap úrjatépve
lézenghetek
egyedül |
