Tíz évnyi házasság után
Maris asszony egy ideje
– Bizonyosan nem ok nélkül –
Gyanakszik már a férjire.
Péter ura mindig fáradt,
Ölelkezni sosincs kedve,
Annál többször találta a
Tükör előtt szépítkezve.
Orcáját és haját keni!
Uramisten! Mint egy asszony!
Ez biztosan szeretőt tart,
Jaj, hogy az ég rárogyasszon!
Bizonyosság kell Marisnak,
Arról, hogy az ura csalfa,
Kilesni és megfigyelni
Kemény Örzse jó lesz arra!
Örzse szívem, asszonytársam,
Olyan nagy szégyen ez nékem,
Tudd meg kérlek, hogy délután
Hova tűnik el a férjem!
Örzsének ez nem feladat,
Pillanat – és kideríti,
Péter ágyékát a szomszéd
Falu szajhája hevíti.
„Péter férjed, ha meleg van,
Megy a falu széli tóra,
Ott zajlik le a találka,
Amint négyet üt az óra.”
„Szomszéd falubéli Terit
Nem zavarja az, hogy házas,
Tó közepén bűnt leplezőn
Elnyeli őket a nádas.”
Maris asszony sírásba kezd,
Örzse pedig vigasztalja,
A két asszony nemsokára.
Méltó bosszút már forralja.
Maris dühe tüzes vulkán,
Szeme izzik, arca lángol,
Isten óvjon meg mindenkit
Megcsalt asszony haragjától!
Gyámoltalan Péter ura
Ebből ugyan semmit se sejt,
Hogy a jámbor asszony-külső
Bosszúéhes ördögöt rejt.
Mosolyog és vacsorát főz,
Ugyanolyan, mint volt régen,
De fejében haditerve
Már régóta ott van készen.
Aztán mikor férje elmegy,
Kioson a tó partjára,
Megvárja, hogy mikor tűnnek
Azok ketten el a nádba’.
Maris véli: Itt az idő
Megtenni, mit meg kell tenni,
Gaz csábítón, hűtlen férjén
Kegyetlenül revanst venni!
S amíg nádasban a férje
Lelkesen tömi a lyukat,
Maris asszony titkon, orvul
Ellopja a ruhájukat.
Bujálkodók előjőnek,
Parton ruhájuk keresik,
Bárhogy is meresztik szemük,
Öltözékük csak nem lelik.
Péter benn ül vízben nyakig,
Kijönni a tóból nem mer!
Meg kell várni, míg hazamegy
Partjáról az összes ember.
Bőre, mint egy vénasszonyé,
Olyan ráncos, úgy szétázik,
Két óra is eltelik tán,
Mire Péterünk kimászik.
Egy mód van csak hazajutni:
Szántó felől, kertek alatt –
De hogy, hogy nem: ott talál egy
Vihorászó leányhadat.
Ennyi leány egy rakáson
M’ért áll itt kinn? – így őrlődik.
Nem tudhatja: hírt kaptak, hogy
Látványosság készülődik.
Egyikük, egy kis fiatal
Kezét szeme elé kapja,
Elfordul és álszemérmes
Pirulással ezt sikkantja:
Jaj, jaj lányok, ez egy szatír!
És itt magát mutogatja!
Nem szégyelli, ifjú lányok
Tisztaságát hogy megrontja?
Péter iszkol- még a végén
Mások is ha így meglátják,
Mint egy romlott, vén kéjencre
A pandúrt is ráuszítják.
Odakinn maradni nem mer,
Vannak arra egyéb okok,
Többek között estefelé
Fölfalnák már a szúnyogok.
Nincs más hátra- a főutcán
Végigmenni ruha nélkül.
Talán így, már vacsora tájt
Mindenki az asztalnál ül.
Csak azt hiszed, naiv Péter!
Amint beérsz a faluba,
Minden leány, minden asszony
Odakünn áll a kapuba!
Péterünk a két tenyerét
Gyorsan maga elé kapja,
Hideg vízben órákat ült,
Ne nevessenek már rajta!
Veres Ica hangja harsan:
Nem kell takard magad, tróger!
Ugyan mit is láthatnánk ott?
Ahhoz mostan nagyító kell!
Két ujja közt megmutatja,
A víz milyen hideg lehet,
Szava nyomán minden leány,
Kárörvendő gúnnyal nevet.
„Péter fiam, mi lelt téged,
Hogy ily szörnyű ráncos lettél?
Gyanítom, hogy egy nap alatt
Húsz évet is öregedtél!”
Örzse néne szavait sem
Lehet kacaj nélkül hagyni,
Lujza tromfol: Ne félj Péter!
Ki lehet még tán vasalni!
És igaz a régi mondás:
Futás hasznos, bármily szégyen,
Péterünk is ezt teszi most,
Csak mielőbb hazaérjen!
Házuk előtt döbben csak rá,
Nincsen, ki őt hazavárta,
Bosszúálló felesége
Még a kaput is bezárta!
Maris lelkem, engedj már be!
Mígcsak felvirrad a reggel
Addig dörömböljek neked
Szégyenszemre, csupasz seggel?
Mivel hiába kopogtat,
Semmi válasz nem jön rája,
Lapulevél takarója,
S árokpart lesz nyoszolyája.
Mire végre Mariskája
Beengedni akaródzik,
Férje a sok csípéstől már
Egyfolytában vakaródzik.
De tudja, hogy megérdemli,
Nem kiabál, nem is szájal,
Engesztelni próbálkozik
Néhány kókadt vadvirággal.
Nem elég a gyűjtött csokor.
Megcsalt nőnek ennél több kell.
Meggyőzni sem lehet eztán
Holmi lapos ígérettel.
Péter kezét-lábát töri,
Napok múlnak, hetek telnek,
Hűtlen férjek biz így járnak:
Hosszan-hosszan vezekelnek.
Takarít, és söpör, porol,
Végez minden házimunkát,
Kisfia már azt hiszi, hogy
Kapott tán egy új apukát.
Maris nyugodt: férjének így
Hűtlenséghez nincs szuflája,
Férji kötelesség mellett-
Nappal is sok munka várja.
Ám Péter a hűtlenségen
Többet nem is gondolkodik.
Erről a szomszédtól kapott
Kicsi festmény gondoskodik.
Szembe szomszéd festőművész,
S szépen megörökítette,
Csupasz hátsót és gazdáját –
Amint épp a kaput verte.
|
