Kató asszony a nászéjen,
Ahogy kellett, magot fogott,
Kilenc hónap s a világra
Három kicsi ikert hozott!
Ráadásul három leány!
Ilyen az ő szerencséje,
Főként ha majd egyszerre kell
Mindháromnak kelengyéje!
Volt is jó nagy meglepetés,
Főhetett az asszonyi fő
Három sírós kisbabánál
Van teendő elegendő!
Hallod, Bandi! Jól vigyázzál!
- Mondta eztán az urának -
Még három és megőszülnék!
Tartsd féken a micsodádat!
Ám mellettük nem sok idő
Maradhatott meghitt nászra,
Estére már anya-apa
Egy emberként dőlt az ágyba.
Telnek napok, hetek, évek.
Hát, bizony, az idő rohan!
S három lyány már azt kérdezi,
Hogy a gyerek hogyan fogan!
Ezzel eljött hát az idő,
Gyárt'ni magyarázatokat,
Kató asszony bevet mindent:
Méhecskéket, virágokat.
Lányok ekkor összenéznek,
Hogy anyjuktól mit is várnak?
Aztán mikor elmegy szegény,
Egy jó nagyot hahotáznak.
Tudják ők már más forrásból,
Hogy a gyerek hogy születik,
Nekik már csak jó kabaré,
Mit habognak a szüleik.
Utcabéli lányok mondták,
A női öl mire való,
S hogy a férfi micsodája
Abba éppen bepasszoló.
Ám hogy lehet összedugni?
Dehogy kérdik meg anyjukat!
Ezt megtudni találták ki
Szemfülesek a kulcslyukat!
Bandi bátyó éppen kanos,
Asszonyát az ágyba viszi,
Feléled az egykori tűz,
S régi vágyuk- szentül hiszi.
Csakhogy a férj férfiságát
Idő vasfoga megrágta,
Kilenc óráig lendül csak
Egykor legendás szerszáma.
Édes Katám, nem akarod
Titkos fegyvert most bevetni?
S férfiúi büszkeségem
Csókos száddal kényeztetni?
Kata asszony reá bukik,
Mit férje kér, azt megadja.
Így a legjobb, mert így talán
Mihamarabb békén hagyja.
Aztán jó asszony módjára
A lábait széjjelteszi,
Függetlenül van -e vagy sem
Éppen kedve hozzá neki.
Bandi reszel szorgalmasan,
Ő a plafont nézegeti,
Még az idén vagy jövőre
Ideje lesz kifesteni!
De nem tudja szegény feje
Hogy a három "kicsi" lánya
Odakünn a kulcslyuk előtt
Buzgón egymást taszigálja.
Látni kell, hogy mi zajlik benn!
Jaj, ne löködj már, te ökör!
Anyu apát éppen mostan
Micsodáján át fújja föl!
Próbáljuk ki papást mamást!
De ki legyen majd az apa?
Hát, akikre számíthatunk:
A pék három kisinasa!
Nincs is nehéz dolguk, hiszen
A fiúk csak erre várnak:
Felhajtani a szoknyáját
A három szép Hernád lánynak.
És mivel a férj-szerepre
Jelentkező könnyen akadt,
Megbeszélték a találkát:
Mezőszélre, fűzfa alatt.
Férj s feleség hogy mit tesznek,
Szüleinktől mindent láttunk,
De még soha nem sikerült
Senkivel se kipróbálnunk.
Ti biztos tudjátok, hogy megy:
Felnőtt módra szeretkezni,
S azt a nagy férfitagot
Melyik lyukba kell betenni?
Pékinasok nem haboznak,
A lányokat jól megrakják,
Ezzel ők a lányságukat
Nagy fűz alatt otthagyhatják.
Mire óra hete kongat,
S vár már otthon a vacsora
Sziszegve sántikál haza
Három buta kis mazsola.
Habár amit ők akartak,
Azt bizony most jól megkapták!
Maguknak sem vallanák be:
Valahogy ők nem ezt várták...
Valamit tán elrontottunk-
A legnagyobb ezt gondolja.
Majdcsak jobb lesz, ha az ember
Szorgalmasan gyakorolja!
Onnantól nem késlekednek,
Amit kulcslyukon át látnak,
Még aznap a mező szélén
A fiúkkal kipróbálnak.
A büntetlen orgiákat
Épp az teszi lehetővé,
Hogy a kicsi, vékony lányok
Nem értek még testben nővé.
Hernád ikrek, vigyázzatok!
Nem kellene elfeledni,
Nem ti vagytok egyetlenek,
Akik tudnak leselkedni!
Falu réme, erénybanya
Megneszelte elég hamar,
Kilesi és rohan máris,
S anyjuknak mindent elhadar.
Mondom néked, így egymás közt,
Kató lányom, rosszul tetted,
Hogy a három bakfis leányt
A mezőre kiengedted!
Elképzelni sem tudod te,
Hogy odakinn én mit láttam!
Most se tudom elhinni még,
Csaknem leesett az állam!
Hogy egy kicsi bakfis leány,
- Farán még tojáshéj látszik-
De már mint egy tanult szajha
Pékinason furulyázik!
Fűzfa alatt henteregnek,
És nemcsak egy, mind a három!
Rajtuk meg a pékinasok,
El se hiszem, ha nem látom!
Kata asszony ájuldozik,
Kapu előtt bőszen várja,
Mikor kujtorog majd haza
Három szégyentelen lánya.
Mikor aztán utca végén
Csemetéit megpillantja,
Alig várja azt, hogy rajtuk
Csalódott dühét kiadja.
A szégyennel nem törődik,
Üvölt, ahogy bírja torka,
Mert amit már Örzse látott
Úgyis továbbadta volna.
Ingyencirkusz, hé, emberek!
Figyeljen csak, ki teheti!
Lányaitól Hernád asszonyt
Épp a guta kerülgeti!
"Gyertek csak ide pofonér'!
Ti ostobák, nesztek! Nesztek!
Ki se nőttök még a földből,
S már fiúkkal hemperegtek!
Mondjátok meg: tán nehéz volt
Ilyen zsengén szűz maradni?
Hogy foglak én benneteket
Tisztességgel férjhez adni?
Buta, éretlen kis csirkék!
Épp csak az a szerencsétek:
Szégyentelen lánytestetek
Magot fogni még nem ért meg!
Mire dühe csillapodik,
A fél falu hallgatózik,
Jó műsorról lemaradni
Senkinek sem akaródzik.
S ráadásul furulyázni!
Férfibotot szájba venni!
Honnan tanultátok ti ezt?!
Ilyen disznó dolgot tenni!!!
Rossz perszónák teszik csak ezt!
S pokol tüze vár majd rájuk!
Felkiált a legkisebbik:
-Kulcslyukon át tőled láttuk! |
