Gyors csókot adtál, mikor ma elmentél,
És csak úgy finoman a mellemhez értél.
Elég volt ennyi is - már robbant a bomba,
Ágyékomban mintha tűzvihar tombolna.
Szemem elé tolul ezernyi buja kép,
S talán ennyire sose éreztem még,
Mennyire NŐ vagyok és te mily FÉRFI vagy.
Tehetek akármit – egyfelé jár az agy.
Konyhapulton szendén ül a mézes medve,
Sikító testnek most nem enni van kedve,
Hűtőben a máskor ártatlan tejszínhab
Oly ötletet csihol - az öl egyből lángra kap.
Mert régen volt már, de ma este meglehet,
Hogy mit a képzelet szült, valóban megtehet
Egymással tűz-felélesztő férfi és nő.
Űzzünk el megszokást: huss te vágytemető!
Párnák a földön- eképp csináltam háremet,
Úgy láthatsz most, mint még soha se engemet,
Átlátszó muszlin, barna szem előtt fátyol…
Szakadjuk ma este el kedves az ágytól!
Játsszunk úgy, mint rég, vagy annál is bátrabban!
Mi eddig csak selyemkendő volt a nyakban,
Most rabbá tévő, szűzin fehér bilincs.
Vad fantáziának határa sehol nincs!
Földön gyümölcsös tál. Nem is sejti talán
A lédús szőlő és a sárgálló banán:
Szerelmeskedésben ők is részt vehetnek
Testemmel általad bármit megtehetnek.
S míg nyelvem pajkosan simítja a banánt,
Hosszan játszik vele, tűzhevítés gyanánt,
Gurul a szőlőszem – kis völgyecskébe ér,
Hasamat csiklandó férfiszáj enni kér.
Kéjpók vágyhálót szőtt, és én beleestem,
Méz folyik most végig az éhes női testen.
Nem tudom hol vagyok, azt se már, mit teszek!
Kérj tőlem, mit akarsz, mindent megengedek!
Fölöttem vagy máris, elveszed, mit adok,
Levegőért kapva beléd kapaszkodok.
Érezlek már végre, magamban, legbelül,
Amint szorgos vonód ölemben hegedül.
Hátulról ölelsz most, nyakamat harapod,
Amire úgy vágytam, most végre megadod.
Férfikezed markol finoman hajamba,
S ívbe hajló háttal fogadlak magamba.
És játszunk egymással- gyönyörű játékot,
Vágyunk szilaj tenger s hányja a tajtékot.
Mígnem sikolyomba kiáltásod vegyül,
S a ziháló lélegzet – sóhajjá csendesül..
Futó kényszerölelés? Mind csak éhesen hagy.
Miközben ott belül egyre üresebb vagy.
Fáradtak vagyunk, és holnap is kelni kell…
Szükség van játékra - csak ezt felejtjük el.
|
