Zöld és sárga hullámokban
Nagyot kiáltva jött a Tavasz
Tél-borúkban megőszült csizmák
Nyelvén félbeszakadt, bús imák.

Csak Te voltál kapucnis-mélyen,
Szürkébe fagyottan szomorú
Egyetlen ember, kinek csönd,
Csak csönd jutott ma alkonyul.

Fejeden béklyó, nehéz lélegzet,
Melléd suta símogatással térdelt,
De gyöngéden mindhiába kérlelt:
A Tündér-suttogású élet.

Magasra épült, majd elvesztetted
Minden sikló-surranású álmod
Húnyt szemed lefogták végleg
Az üveggé vált, hideg tengerek.