hogy szerelmed elhagyott,

elhagyott, emléke fojtogat

szellemed szólongatod, kérded,

a fájdalmad meddig hordozd,

meddig, minek és hova,

kinek énekeld, milyen szép volt,

kinek, évek alatt mindenki elhagyott,

kinek, kinek, … mormogod …

motyogsz, félted, meg ne hallják,

meg ne a szerelem dalod,

már plátói szerenádod,

belülről lant lágypengő hangjait hallod,

s vele újból virágzó réteken andalogsz …

hova tehetnéd le óvatosan e képet,

mit lángoló éned mindig újra festett,

csak lelked ne lássa, hogy szétfeslett,

mert ha az is elhagy, megfagysz,

s akkor végleg lakatlan maradsz

morzsolja tudatod,

…végleg, …egyedül, …igen,

…elhagyott, …emléke fogva tart