XII.

           Elgurult szavak

A jelenben suttogsz halk moccanással,
szétgurulnak a padlón szavaid,
s mint ószeres, ki tört képpel házal,
rám sózod filléres kacatjaid.

Ha nem lendül a kéz, és mosolyod
nem szemedből, csak arcodról árad,
nem vagy több nekem, gyönyörű halott,
eltűrt érintés, megtűrt alázat.

Ígéret voltál, kívánatos cél,
falat repesztő, furcsa dobbanás,
felkorbácsolt, édes szenvedély.

Tobzódó vágyak meghitt otthona,
kifulladt lelkemnek szép menedék,
maradék létem nyugvó alkonya.