... végtelen ...
Ha oda kerülünk, ahol örök éj, Örök sötétség, végtelen a vég Fekszünk egymáson, miénk az ég. Örökké magába ránt a végtelenség.
A mindenség magával sodort, Kihült testünk rothadó, holt. Szemünkből másznak gennyes légiók, Szájukban rágnak egy-egy cafatot.
Édes husunkat marcangolják szét Eszik, csámcsogják szanaszét... De mi halhatatlanok vagyunk, Még, ha szét is hordják agyunk.
Lelkünk el nem pusztítható, Örökletes, de marcangolható. Testünk halott ... meghalt, De lelkünk újjáéled majd.
Egy más világban, más helyen Újra egymáséi leszünk, kedvesem. Érezzük az illatot és látjuk a fényt. Többé nem takar be a végtelen sötétség.
2006. 11. 14. |