Ebben a percben írom ezt a verset, nem törlök sort,nem javítok hibát.

Csak ülök, már vagy 8 órája, de még mindig nincs vége a napnak.

Ablakom nyitva,friss levegőt várok, ám  csak hideget kapok.

Fázok.

Nyolckor ér véget a napom, hazaballagok s rövid fáradt léptekkel szelem át a híd hosszát.

Messze van az otthon, a nyolc óra, a szerelmen ,a boldogságom, a reményem, a hazám.

Nem vár haza senki,nincs ki lekapcsolja a villanyt ha elalszom, vagy ebéddel várjon haza.

Magányos is tud lenni az élet.