| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az Angyal - negyedik rész Ideje:: 11-19-2006 @ 05:12 pm |
|
|
|
|
| - ... honnan jöttél, honnan tudsz ennyi mindent, és miért vagy itt? – Nagy, kíváncsian csillogó zöld szemeinek nem lehetett ellenállni.
- Biztos, hogy mindent tudni akarsz? A tudásnak néha nagy ára van...
- Igen, biztos. De egészen a gyerekkorodtól kezdd.
- Hát jól van... – adta meg magát végleg.
Bementek a nappaliba, kényelmesen elhelyezkedtek, a lány nagy, zöld szemeit a fiúra függesztette, ő pedig beszélni kezdett:
- Tudod, nagyon hasonló volt a gyerekkorom mint Neked. Egy kis külvárosban születtem. A szüleim nem voltak szegények, de túl gazdagok sem. Mindenünk megvolt ami kellett, soha nem szenvedtünk hiányt semmiben. Sem én, sem a bátyám, aki 5 évvel idősebb nálam. Kicsikként nagyon sokat veszekedtünk és verekedtünk. Nem voltunk túl jó testvérek. Én igyekeztem, de ő valahogy sosem éreztette velem, hogy az öccseként tekintene rám. Egy nap azonban minden megváltozott, majd arra is kitérek.
Szóval így éldegéltünk négyen, mégsem voltam boldog. Már gyerekként tudtam, hogy én más vagyok mint a többi ember, én valami másra teremtődtem. De nem tudtam még mi az. Kitűntem a tömegből. Folyton különcnek tartottak, mert nem csináltam mindig azt amit mindenki más. Azt hiszem érettebb voltam a koromnál. Mikor az utcánkban lakó srácok a macskakínzást próbálgatták, én odamentem, de nem kiabáltam, nem hisztiztem, csak csendesen megkértem, hagyják békén a macskát. Rám néztek. Valami rémülettel vegyes csodálkozás volt a szemükben. Egy szó nélkül engedelmeskedtek, és attól kezdve mégjobban elkerültek, a cica pedig hálája jeléül mellém szegődött, és soha egy percre sem tágított mellőlem. Gyönyörű szép, szürkés-fekete bundája és villogó barna szeme volt. A suliba is velem jött, a tanárok nem mertek szólni miatta, némán megtűrték.
A diáktársaim a hátam mögött csúfoltak, lenéztek, gúnyoltak, kiközösítettek. Soha nem volt egy igazi barátom sem, azok, akik annak mondták magukat, mind képmutatóak voltak. Mind akartak valamit. Főleg titkokat rólam, de soha nem tudtak meg egyet sem. Nem is lett volna mit megtudniuk.
Így telt el az általános iskola. Alig vártam, hogy új suliba mehessek. Szerettem ugyan az osztályomat, ők normálisan viselkedtek velem, elfogadtak, ismertek már annyira. Mégis valahogy kívülállónak éreztem magam. Új tanév kezdődött, új suli, új élet. Ezer meg ezer szempár tapadt rám kíváncsian, valahányszor elmentem egy folyosón. Lesütött szemmel igyekeztem minél észrevehetetlenebb lenni. És akkor megláttam Őt. Egy barna hajú tündért, amint az egyik terem előtt állt. Nem volt feltűnő szépség, egyszerű ruhákat hordott, barna haja a válláig ért, szeme pedig egészen hihetetlenül mélykék volt. Azonnal elsüllyedtem benne amint belenéztem. Tisztán emlékszem arra a pillanatra. Rám nézett és mosolygott. A szívem majd kiugrott izgalmamban. Igyekeztem magabiztosan visszamosolyogni, de csak egy szégyenlős vigyorra tellett. Mindez egyetlen pillanat műve volt, mégis megváltoztatta az egész életemet, amit akkor még nem tudtam...
4 éven át minden nap figyeltem. Mindent tudtam róla. A nevét, a címét, hogy mik a hobbijai, hogy miket szeret, hova jár bulizni, kik a barátai, egyszóval mindent amit megtudhattam róla anélkül, hogy egyetlen szót is beszéltem volna vele. Nem mertem megszólítani. Féltem az elutasítástól és a megalázástól.
Minden nap elmentem mellette, minden nap rám mosolygott, én meg vissza, még akkoris, ha tudtam, hogy épp van barátja. Aztán egy napon...
(folyt.köv.)
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-19-2006 @ 05:12 pm
| Hozzászóló: zsuka49 (Ideje: 11-20-2006 @ 10:10 am)
Comment: Olvastam, jöhet a folyt.!:)))
Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-20-2006 @ 02:16 pm)
Comment: Köszönöm :) Jön is :Í) |
|
|
|
|
|
