| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az Angyal - hatodik rész Ideje:: 11-21-2006 @ 07:47 am |
|
|
|
|
| A lány visszafojtott lélegzettel hallgatta a fiú minden egyes szavát, nem mert, nem akart közbe szólni, nehogy kizökkentse gondolatmenetéből, és elvesszen a pillanat hatása. Ő pedig folytatta:
- ... és valami balsejtelem lett úrrá rajtam. Épp egy kereszteződésen mentem keresztül, mikor éles fékcsikorgás térített vissza a gondolataimból. A következő amire emlékszem, az egy hatalmas ütés az oldalamon és az eszeveszett fájdalom. Szerencsére nem tartott sokáig, elájultam. – A lány halkan felsikkantott és tenyerébe temette az arcát. – Valószínűleg a kórházban tértem magamhoz, bár a szememet nem tudtam kinyitni és az álmosságon kívül semmit sem éreztem. Egyetlen porcikámat sem tudtam mozdítani. Hangokat viszont hallottam. Anyámék, a bátyám, és a tündér zokogtak az ágyam mellett. - ...Nincs remény...sajnálom... – hallottam egy idegen hangot. Az orvosét. Épp az állapotomat ecsetelte. Mindenki felzokogott. Fájt értük a szívem, nem akartam, hogy szenvedjenek, főleg ne miattam.
Hirtelen éles fény vakított meg. Úgy éreztem mintha elhagynám a testem és a semmiben lebegnék. Kitisztult a kép. Egy kórteremben voltam, mindenki magába roskadva zokogott. Éles sípoló hang hallatszott valahonnan. A hang irányába fordultam... az EKG jelző gép volt az... Én pedig halottan, hófehéren, több sebből vérezve feküdtem az ágyon.
Elszorult a torkom. Hátborzongató volt önmagamat halottként látni. Aztán körbenéztem újra. Elsőként anyámhoz mentem oda, letöröltem könnyeit, homlokon csókoltam, és halk búcsúszavakat suttogtam neki. Tudom, hogy nem hallotta, de azt hiszem megérezhette, hogy ott vagyok. Aztán apám következett. Az ő szemében is könnyeket véltem felfedezni. Az örökké kemény és határozott ember most megtört volt és fáradt, arcán a ráncok mélyebbnek hatottak a mély fájdalomtól. A bátyámon volt a sor. Most először láttam a szemében fájdalmat, és láttam, hogy a szíve mélyén mennyire szeretett, és soha nem volt ideje megmondani nekem, valószínűleg örökké bánni fogja. A tündér távolabb állt a családomtól, nem akart bele avatkozni a fájdalmukba. Ő már nem sírt, elfogytak a könnyei. Alig lehettünk együtt, az élet kegyetlen volt hozzánk, de tudtam, abban a percben rájöttem, hogy ez volt az én sorsom. Akkor haltam meg, amikor végre igazán boldog voltam. Az élet kegyetlen, de megfogadtam, nem fogom hagyni hogy mások túl későn találják meg a boldogságukat. Feladatomnak választottam, hogy vigaszt nyújtsak azoknak akik olyanok mint én voltam. Akik szenvednek, nélkülöznek, fáznak, éhesek, egyedül vannak, és boldogtalanok. Amilyen Te is vagy. Hát ezért vagyok én most itt. – Fejezte be történetét. A lány szeméből ismét könnyek hullottak. De megpróbált úrrá lenni könnyein, és megszólalni:
- Szóval...te...te...egy angyal vagy?... ahogy...az első találkozásunkkor...gondoltam?
- Valami olyasmi. Igen. Így is mondhatod.
- És...mi lett a lánnyal, a családoddal?
- Sokszor felkeresem őket, láthatatlanul segítem az életüket. Azóta az éjszaka óta 5 év telt el, de még mindig nem dolgozták fel egészen, és nem is fogják soha. De az életük megy tovább, ha gondolnak rám én ott vagyok, vigaszt adok nekik, még ha ők nem is tudják.
- Most hogyan tovább? Meddig maradsz itt?
- Én folytatom az utam. Megmentettelek Téged, egy küldetésem ezzel véget ért. A lakás a tied, vigyázz rá, és ha bármikor szükséged van rám, csak jussak eszedbe, meglátod itt leszek. – Bíztatóan rámosolygott és egy fényes villanás kíséretében eltűnt. A lánynak búcsúzni sem volt ideje. Még mindig nem fogta fel a történteket, lassan az álom is elnyomta. De mikor felébredt és ugyanabban a lakásban találta magát, tudta, hogy nem álom volt. Csillogó könnyei között elmosolyodott.
Attól a naptól kezdve nem sütötte le a szemét az utcán, nem félt az emberektől, és tudta, van akire bármikor számíthat. Ez erőt adott neki. A mának élt, mert már tudta, az élet túl rövid ahhoz, hogy elpazarolja.
VÉGE
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-21-2006 @ 07:47 am
| Hozzászóló: zsuka49 (Ideje: 11-21-2006 @ 03:09 pm)
Comment: De jó is lenne, ha nekem is lenne egy ilyen angyal, akire számíthatok!! Gondolom, neked is elkellne egy!!:)))
Tetszett a történeted: Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-21-2006 @ 05:13 pm)
Comment: Zsuzsi, hát igen, elkelne :) Köszönöm, hogy elolvastad :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 11-23-2006 @ 08:48 am)
Comment: "...az idő lassan elszivárog..." és én lógok meséd tején. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-23-2006 @ 06:35 pm)
Comment: prayer :) |
|
|
|
|
|
