Ahogy egy sebes folyó sodrásában a durva kavics idővel formálódik, egyre tökéletesebbé válik, van, hogy pont így változik meg egy ember. Néha elégedetten mereng azon, hogy mi volt és mi lett belőle, de megesik, hogy a kemény külső mögött rejtőző szív megérzi a hosszú út során elkövetett hibákat. Olyan visszafordíthatatlannak tűnő vétségek ezek, melyekre fájdalmas emlékezni. A víz csak egy irányba tud folyni, nincs többé visszaút. Mégis van valami. Valami, amit még nem késő megtenni. A választás. Ha két ágra szakad a folyó, a követ a nagyobb erősségű sodrás viszi magával, de az ember dönthet. Miért kéne a rosszat választani, ha ott van az a kevés jó is amit adhat az élet? Mindig adódhatnak könnyebben és nehezebben kiküszöbölhető akadályok. Csak rajtad áll, hogy mi módon keresel ezekre megoldást. Ha sikerül megtalálnod az arany középutat lassan, de biztosan eléred végső célod. A kavics sem fog a partra sodródni, hanem megérkezik egy olyan helyre, hova mindig is vágyhatott a hatalmas óceánba.

2006-11-22