Óráim a szobában pillanatok alatt múlnak,
Vidámság, mosoly, görbülő ajkacska,
Minden percemet bearanyoznak.
S várok minden újat,minden következő percet,
Lépest nem tarthatok velük,
Csak kapkodom a fejem és nézek,
Milyen gyorsan fejlődik Ő,
S a természet milyen remek,
Mennyi örömet oszt,mennyi újat teremt.
Melegséget ömleszt télvíz idején,
S a forróság eláraszt ,hisz
ha elfelejteném is, tudom érzem,
Esténként ha behunyom a szemem is
Magam elé képzelem,
Minek nekem dunna, paplan
Közönséges durva takaró;
Szívemet elárasztó szeretettakaró
Fűt és melenget engem mindig,
Érzem anya lettem, Vagyok,
És amíg világ a világ én már
Anya is maradok.