A táj színpadán: arcod, játékvég: az elvetélt őszben távozó lépteid, napok: névnélküliek, ágyéktól-ágyig-szakadékig, befelé a vágy viharában gyalogosan, az éveim nyomai, a kötés nyomai, sápadt homlokomon, az emlékek egyenlő távolságával,
egymás mellén leltározzuk egymást, az összetartozás szavaival, ahol az emlék: változó színekben, ha kérdezik: nem-kapuk között kopogtatok, 24 órás szünetekkel vég nélkül rád zuhanva s lépkedek át számtalan sínközt, szemérmes szavakkal az idővel dacolva,
fázom, születtem a sötét utcák mellére, idegen tájra, tántorogtam az élet felé, a fal ami itt áll közöttünk, az elhagyott állomások peronjai felriasztott éjszaka-szavak, álmaid földje, ez a város, ez
fedetlen arc, üres kapualj, ázott utca, emeletek, végállomás, veled |