Álmos, esőszagú reggelek

 Hűvös, füstszagú emberek,

Fülsiketítő néma csendélet.

Bűnöktől izzó verejtéked

Fojtó gőzében vergődsz kiutat kutatva.

Biztonságra vágyó tekinteteddel kapaszkodsz múltadba.

Lennél tán gyermek, de felfal a mérges tömeg.

Más bőrébe bújnál, de a tömeg így is követ.

Hová rejtőzhetnél, mielőtt megölnek?

Gondolkozol, mennyit ér az életed,

Vajon érdemes-e még megmentened.

Tudod, annál mindig többet ér,

Hogysem magadtól dobd odébb.

Nézd a túloldalon a fényt!

Nyisd ki szíved és kövesd a békét,

Amit úgy szeretnél.

Ne légy többé a félelemé,

Tárd ki lelked az öröm felé!