A neonfény túl erős.
A hangok nem zavarnak...
A szineket megszoktam,
a fejhallgatót nem fogom.
(headset-keret,
a diadém prózai, 21, századi változata)

A pénz duruzsol,
a kamatlábak dobolnak
A mész lassan rakódik
le a csigolyáid közé...

Megint egy nap hogy elteljen
halkan, a computer meg Te
A billentyuk most nem profitot,
dekadenciát generálnak
A fekete alapon zold kristályokkal
kirakott képernyőn.

Mindenki egyszerre ásit,
A levegő áramlása megáll
Csak a vegetáció zajong,
herseg a készülődő új virus
Keresi a fertőzendő fájlokat,
marketingelegyet,
-igen, téged is-
hogy DNS-ét beleköpve
a zavaros kondémokrba
kis baktériumok ezernyi szájával
a képetekbe orditsa
percenként:
KÖLTS!
KÖLTS!
KÖLTS!

Kész az újabb terv.
Ezra Pond felsikit.
Dekadens az idő.
Semmi sincs a posztmodern után.
Ha tehetném, rábólintanék, Drága Ezra,
de csak egy rugó vagyok,
nem tehetem.

Visszeres kamatlábaim visznek tovább.