Ez a publikáció nem irodalmi alkotásnak csak apró karcolatnak készült. Igy nézzetek reája...

Egy nap a kamatok a saját lábukra álltak és fellázadtak. Úgy masiroztak a Call center egyszinű szürkéskék vászonpadlóján, mintha Bem Apó vezette volna őket.

Kezdték a földszinten, majd az ügyfélszolgálatos kisasszonyokra hoztak frászt, akik egérnek hive őket az iróasztal tetejére ugráltak, ezzel okozva katasztrófát. Az iróasztalok ugyanis nem birták a mázsás súlyokat és mivel egybe voltak kötve az elválasztó paneleknél, kártyavárként dőltek össze.

A kamatok csak nevettek, olyan harsányan, ahogy a 9-es száján kifért, hiszen ő volt a harsány közöttük.
- Mondtuk már, hogy fogyóznotok kéne! Rajtunk hiztátok dagadtra magatokat... Mi meg csak fogyunk!
- a hetes és az egyes csontjait zörgette nyomatékul. A pont a kilences előtt pedig csak bülogatott.
- Bónusz kellett? Prémium? Jobb ajánlat? És mi lesz velünk? Nekünk is kell élnünk!
A 6-os és a 9-es hirtelen felindulásból rákká változva ollójával elrágta a telefonzsinórokat és a számitogépkábeleket.
- Most csináljatok üzletet belőlünk, ha tudtok! - nevetett a nyolcas gúnyosan, hogy majd' felborult.

Mire a sikítofrásznak vége lett az ügyfélszolgálti szinten, a kamatok első osztaga elérte az értékesitőket, teljes romhalmazt hagyva maga után.
- Irány az aláirók! -Harsogta a 7-es.
Itt aztán beolvastak.
-Mit gondoltok, hogy velünk mindent lehet? Nyaralásra 7 évre hitelt adni, meg hosszabb futamidőre, hogy tovább termeljük Nektek a lét? És mi az, hogy percenként változtattok bennünket? Mi is érző lények vagyunk. Nem úgy, mint ti. Ti csak számokat láttok magatok előtt. Nekünk még vannak álmaink.

- Mik a követeléseitek? - kérdezte a főaláiró.
- Nézz ránk. Teljesen lefogytunk. Nincsen életünk. Mást sem csinálunk, csak profitot generálunk, Ezeknek.
Szeretnénk kényelmesebb munkát. Kevesebb munkával előállitani az előirt profitot.

Az aláirók összehivták a vezetőséget és tanácskozni kezdtek.
-Mit tegyünk, kamatok nélkül miből élünk meg? Vissza kell őket helyezni a termelésbe, bármibe is kerüljön. - mondta a főükamatfelelős.

Igy esett, hogy a kamatok feldagadtak egész 6.9 % -ig .
Nem akartak ugyan megalkudni 2 számjegy alatt, de a vezetőség meggyőzte őket, hogy a hirtelen hizás megterhelné mindegyikük szivét. Már csak egyetlen követelésük maradt:
Minden kirakatban Hatos és Kilences akart szerepelni. Megkapták. A bank új plakátokat nyomatott róluk, minden lehető bankfiókba, irodába, folyosóra kitette őket. Hatos és Kilences jól mutattak együtt. Még külön tollakat és egyéb ajándéktárgyakat is készittettek a kamatlázadás emlékére.

A telefonos kisasszonyok sem sokáig sopánkodtak. Az embereknek tetszett az új image: a Hatos és a Kilences, el is felejtették, hogy az előző páros legalább két ponttal soványabb volt.
Őszinte rajongással vették körül őket, mintha most jöttek volna ki a Big Brother házból.

Igy történt, hogy a lázadás, amely a legerősebb számjegygyártó intézményt is megbénitotta volna, hamar lecsendesült és nem okozott összeomlást, mégis elérte a célját. - A kamatok meghiztak, a telefonoperátorok lefogytak. Az emberek pedig boldogabbak voltak, mint mikor kevesebbet fizettek a számok használatáért. Boldogabban fizettek, mint bármikor máskor.
Köszönet mindezért a kommunikációs és PR osztály nagyvonalú munkájának, mely abból állt, hogy nem avatkoztak bele az eseményekbe.