Iramló felhők...
régi barátok, néhai nők
úgy eltüntetek
elmém konzervdobozában
vagytok ti aszott heringek
nem is integettek
elpárolgott az olaj
ó jaj, ó jaj
engem meg beszippantott
a polgári lét
hogy ontanám ki a belét
ó hogy utáltam egykoron
még a szót is: polgár
olyan mint a bogár
mely undorítón reccsen
a talp alatt
s zöld vére kifakad
ilyen vagyok én is most tudom
magamtól is undorodom
mert polgárszagú vagyok tetőtől talpig
ki éjszaka alszik
nappal robotol
s egyszer csak a halálba botol
most is a halál árnyékában élek
éppen az apósomra vetül
de én is kapok belőle előlegül
csak ne ily halált adj istenem!
Tegyél kivételt velem
aludjak el százévesen
s álmomban élvezzek el
még utoljára,
mielőtt átérek
a Túlsó Partra.