Szép elsőm, magvam ifjúi gyümölcse Mandulavirág illatú piciny hajtás Hova lettél ábrándos hevű tavasz Éjszakákba együtt kóborló vad társ?
S ti lelkem simogató kóbor álmok Megannyi zabolátlan, friss indulat Árammal bizsergő szív-rezdülés Forró áradás és boldog csitulat?
Idegen lépik az utcák lábnyomom Az arcokon nincs jele sok tűnt vágynak Tegnap színeiben mennyi már a fakó! Hunyorog a Nap is, erőtlen a lángja
A terek nem hívnak csínyt próbálni Üresen vár a liget, lassan elvadul Javítatlan lóg a rozsdás kerékpár A pince hűvös nyirkosában alul
Dologra adta fejét a volt betyár Komoly életbe búsulnak mindnyájan S ha észbe jutnak, ha fel is idézik Elnéznek tetők fölött tollal szájban
S nevek után homlokráccal kutatnak Ez, vagy az haver volt, vagy ellenfél? Majd legyintve fáradt mosollyal, mindegy S az egykori kis eminens már nem fél
Mégis, mégis jön, megtalál az érzés Az a fagylaltízű szabad délután Mikor átfújt a kabáton borzongatva S minden ígéretet elhittünk bután
Akkor kitárja leányarcát a múlt S fél órára megnyílnak szív-pitvarok Emlékek vesznek tehetetlen szárnyra Nem tudom akkor, hogy ott- vagy itt vagyok?
S mélázom, hogy merre vitt volna utam Hogyha bolond eszem akkor másként választ Szorongatja torkom, már-már elborít Most sem tudom a kérdésre a választ:
Szép elsőm, magvam ifjúi gyümölcse Mandulavirág illatú piciny hajtás Hova lettél ábrándos hevű tavasz Éjszakákba együtt kóborló vad társ?
S ti lelkem simogató kóbor álmok Megannyi zabolátlan, friss indulat Árammal bizsergő szív-rezdülés Forró áradás és boldog csitulat?
2007-01-25 |