Kinéztem az ablakon. Az október végi napsütésben kertészek dolgoztak odalent. Heten voltak, mint a törpék, azzal a különbséggel, hogy ők nem a bányában melóztak.

Ásták a földet, megritkították a bokrokat. A hétből kettő dolgozott, öten pedig lapátra, ásóra támaszkodva szemlélték a serénykedőket. Arra gondoltam, hogy a szocializmusban ezt nevezték rejtett munkaerőnek. Felvették őket, hogy a látszat az legyen, mindenkinek van munkája, hogy ne legyen munkanélküli. Manapság más a helyzet. Ilyen már nincs. A látszat ellenére sem. De akkor ki ez az öt, aki nézelődik? Hamar bekattant. Egészen biztos, hogy szigorú ISO minőségbiztosítás alatt dolgoznak és az az öt fő auditor. Kezdtem szégyellni magam, hogy ez nem jutott rögtön eszembe. Ekkor azonban változás állt be. Az a kettő, aki eddig ásott, leállt. Az auditorok közül kettő leváltotta. Ismét pironkodni kezdtem. Hát persze, ez a technológia része volt. Váltott ásásban dolgoztak.

Ilyen egyszerű az élet, nem szabad rögtön, felelőtlenül ítélkezni!