Találkoztunk; grépfruitot majszoltál éppen Valami vidám újdonság lengett körül Valami vibráló izgalom úszott a légben A nővér kedvesen szólt hozzánk, örült
Oly meleg volt, s tiszta diószínű szemed Messze hangzón zendült újra a remény Elhittem, hogy mégis megváltozhat, lehet Újraéled pillangóm szemében a fény
A baj ott kucorgott legyőzve, padlón, alant Éreztem: szorítása gyengül, nem oly kemény És kicsiny volt, de láttam, és bátortalan Mégis mosoly játszott vékony szád szegletén
Elröppent a húsz perc, mint kalit’ból madár Csicsergőn szállt köztünk...milyen itt..?..S tenálad? S a szavak áradása hamar utat talált Már kelhettél ágyból, s túl barátnők vártak
Nem néztem, mások hogy cipelik gondjukat Álltunk a folyosón - szemben - jó volt veled Ma könnyebbítő volt az esetlen mozdulat Mikor búcsúzva magamhoz öleltelek
A zárt osztály ajtaját magad nyitottad Belül elhagyatva ődöngött pár beteg Tudója lettél lám, sok szörnyű titoknak Tavasz íze áramlott be, s kis szeretet
2007 02. 01.
Napló: kivették a tápanyagcsövet, mert irritálta a torkod és nyelőcsövedet, persze hozzá kell tenni, hogy a táp íze undorító volt és magad sem akartad tovább, inkább elkezdtél magadtól enni abból, amit Irén mama főzött neked. Már 2 kiló felment, és kell még egy, hogy a tápanyagcső csak rossz emlék maradjon. Tudom, kislányom, hogy nehéz lesz és meg kell barátkoznod még néhány kilóval, De sokkal szebb és kisimultabb lett így az arcod. Még sok munka lesz a fejecskéddel. A remény éltet, hogy elindultál felfelé egy sötét mélypontról- ha kikényszerítve is, és hogy soha többet nem térsz oda vissza... |