Hajnalodik...
a nap aranyló fátylát teríti a földre,
ébredő madarak hada fúj riadót.
Ébred a kert... hűvös a hajnal,
s lábam alatt jajongva hajlik a fű.

Rózsabokrom selymes szirmán
csillognak az ébredés hűs könnyei.
Lassan tovagördűl... meg-megáll,
s menyasszony szoknyája lehullik.

A bimbó, mint ifjú gőgös szűz,
a felkelő nappal kacéran szembenéz,
de holnapra, szirmát kibontva,
szoknyáját csábosan felhúzza,
s mint ifjú menyecske várja, hogy
sorsa beteljesül.