Annyi minden történt, hogy el nem mondhatom
Napfény csókolt izzadt orcámra gyöngyöket
Nagymamámat látom, amint benn öltöget
Kardigánt varr, foltoz...közben csak hallgatom
Mesél a vidékről, mennyi munka van még
Kukorica fődet kellene kapálni...
S jött új tiszteletes, rendes, nem akárki!
Csak szaladjak gyorsan, hogy friss vizet adnék-
Hőség pusztít délben - az itató válúba
Mert a szegény tyúkok kitikkadnak mindjárt
S hozzáfűzi mintegy: a „Nyócas” is így járt
Mikor napszámba ment, s nem vót fején ruha
Biz’ a jó ivó vót, mindég itt ült nálunk
Soká beszéltetett, nem hagyott dolgoznom
Apádat kértem meg, hogy a tűzre hozzon
Aztán meghótt ősszel, hát hiába vártuk
Kiskertbe’ szép zöldség, nézd fiam, hogy nőlnek
Erős a gyökere, ilyen Pesten nincsen!
Büszkén tartja kezét a kertajtó-kilincsen
Szomszédban hallani, hogy malacot ölnek
Apád barackot szed, no nem íznek, vödörrel
Nem rest meghajolni, ha pálinkát főzhet
Deszkából ijesztőt állított fel csősznek
Mondd meg, vén már, vele meg minek pöröljek?
Csibét vettem hátra, pelyhes sárgák, épek
Megnézzük, ha ettél -közben már harang szól-
Tűzhelyen nagyfazék: leves fő kakasból
Elmegy az étvágyam, kenyérbelet kérek
Finnyás vagy legényke, azért maradsz poszra
Megmosolyog nagyi, kötényt köt magára
(Jár, sürög, nem értem, nem fárad a lába?)
Tele szedi mindnek, szolgál, ahogy szokta
Vissza-visszatérek, repülök fonálon
Minden nyár egy élmény volt a Váli völgyben
Gyermekségem helyén, hol emberré nőttem
Friss széna-illaton, köznapi csodákon
Annyi minden történt, hogy el nem mondhatom
Betelne egy könyvtár történeteiddel
Emlékemben élsz ma, nem feledlek, hidd el
Elmerengek olykor, s tűnt hangod hallgatom
2007-02-08 |
