Kopogtak. Tudtam, ez nem lehet a postás. A postás  mindíg kétszer csenget. A gázszámlás volt. A földön ült. Levertnek látszott. Épp az imént ütötték le.
A táska egész nap a vállára nehezedett.  Most megkönnyebbült.  Rágyújtott. Nyújtotta a számlát. Én meg sírtam. A pipától.  Csípte a szememet. A füst meg az összeg is.
A számla  összege pont olyan hosszú volt vízszintesen, mint a  díjbeszedő magassága, függőleg. Szép szál ember!  Mondtam neki, írja a többihez. De már nem volt hely. Hejjej!  Döntetlent ajánlott.  Én nem fizetek, Ő meg elzárja a csapot.  Éreztem gáz van. Azaz csak volt. Nálunk gyakran vendégeskedett a népmese. Hol volt, hol nem volt, De leginkább nem volt. Sebaj. Majd illegálisan visszacsatlakozom.

És akkor mi történhet, na bummm...