Nem kapok levegőt, csak fulladok. Egyhelybe toporgok. Már nem haladok. Egy helyben fekszem. Halldok. Temess földbe, én ott maradok.
Fojtogató érzés a torkomban, egy véres penge a markomban. Egy kötél képe lebeg tudatomban, utolsó reménységem a halálomban.
Egy szebb életben valamikor még hittem, de gyenge voltam, és elestem. Csak azt tudnám hogy minek lettem, tetteimmel testemet magam áldozatává tettem.
Közeledik a vihar, mely tán lecsap. Nagy a tét! Nincs menekvés! Vadul tombol a tűz, mely bennem ég. Jön a baj árvize is! Egy dolog maradt még, tegyél a földbe. Vár rám az ég |