Hiába szólítottam,nem nyitotta ki a szemét,  

Simogatásra már nem nyújtotta a kezét.

Azt éreztem,hogy a szívemet kitépte valami,

Miért nem segített rajta valaki?

Neki még élnie kellett volna sokáig,

Így nem láthatja felnőni az unokáit.

Sokat dolgozott,hogy mindent megadhasson nekünk,

Jó ember volt de többé nem lehet velünk.

Bármi baj volt Ő mindíg segített,

Küzdött a végsőkig,de sajnos veszített.

Nem segítettek neki az okos orvosok,

Ezt nem felejtem el nekik amig meg nem halok.

Isten nincs!Az ellenkezőjét senki ne mondja nekem,

Mert ha lenne segített volna egy ilyen jó emberen.

Egy erős ember volt ki sokat dolgozott,

Márcsak álmomban láthatom ahogy mosolygott.

Nem akarom elhinni,hogy már csak fényképen láthatom,

Nem mondtam mennyire szeretem,de mostmár bánhatom.

Most örökre elment,és ez nagyon fáj nekem,

De egyszer majd újra találkozik velem.

Büszkén mondhatom mindenkinek anyukám,

Ő volt az én édes,drága jó APUKÁM....