Játszottam veled nagyon sokszor.
Fürödtünk harmatban pirkadatkor,
Lila lett a szánk és a lábunk,
Fetrengtünk, mégis talpra álltunk.

Vittük magunkkal egymást mindig,
Leúsztunk az örvényesig,
S csak néztük, ahogy a vonatok
Kattogták: vajon hol vagyok?

Kérdezném, hol vagy Te most,
Amikor lehullnak sorban lakatok,
Rácsok, váltók terelnek jó irányba,
S a szép tavaszban, ibolya-dalban
Színes szellők szállnak az ágra?

Kérdezném, de mégse kérdem...
Itt vagy, szemedben önmagam nézem,
Álmoddal takarózom éjszakára,
Most már tudom, hogy megjössz,
És itt leszel velem nemsokára.