| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Koszorú 2 Ideje:: 04-13-2007 @ 08:30 pm |
|
|
|
|
Szakadt farmerben sétáltam ilyenkor az utcán. Edzőcipőmmel rugdostam az utca porát, és mosott ruha szaga volt a levegőnek. Vagy felétek, vagy el tőletek. Esetleg Ráckevén vettem kannás bort, pedig be sem töltöttem a tizennyolcadik életévet. A Közben ültünk, és azt hittük, ha nem is a világ tetején, de minimum a közepén lóbáljuk lábunk.
Most, hogy a hetedikről nézek ki a szürkeségbe nem is igazán szomorúságot érzek. Ürességet. És mint egy nyolcvan éves öregúr kesergek minden elmúlt percen. Mert mit is tehetne egy péntek tavaszi estével az ember, ha nem emlékezni ül ki az ablakpárkányra?
Hogy hiányoztok? Hülye kérdés. Hiányoztok. És hogy utállak benneteket? Erősen lehetséges. Hadakozok az emlékek rózsaszín ízű glóriafonásával, nehogy mások legyetek, mint akik voltatok, akik vagytok. Kik vagytok? Meg sem ismernélek. Csak visszavetítem képed szürkeállományom ritkás falára.
Most mondd meg, hogy lehetett olyan idétlen mozgással kosárra dobni! El sem hiszem, hogy hagytál elaludni azon az ágyon délután. Veled fürödni a Dunában? Soha többé! Minek is kísérsz haza? Hiszen nem akarsz tőlem semmit.. Mit érdekel téged, miért kérdezősködsz a hátam mögött, hogy ki az a fiú mellettem?
Mert gyűlöllek, hogy elköltöztél, mert gyűlöllek, hogy visszajöttél, mert újra megkerestél, egyből hozzám jöttél.. Hát hiányoztam neked? Hazudsz! Vagy legalábbis elhallgatod a valódit. Aztán csak velem nem akartad közölni. Végképp elszakadsz. Pedig ez az otthonod!
Utállak, mert eladjátok a régi házat, mert nem integetsz az ablakból, ha elmegyek a pálya mellett. Mert hiába is lesnék át a túloldalra hazafelé.. Hazafelé.. Istenem, hazafelé.. Merre is? Hol is? Tudod.. Az az ismerős fehér kerítés a kék hangú csengővel. Az a nagydarab szakállas ember a locsolócsővel. Édesanyám a széken a kertben és macskát simogat éppen. Én pedig megint valami hülyeségről beszélek, mikor elköszönnél. És ha nem is csókolsz meg, vigyorogva fekszem bele a fürdőkádba, legyek Meggymárka szagú, azt szereted! Holnap ismét belerévedjek a tavasz esti szürkeségbe.. Várjam, mikor pattan kavics ablakomon: „Megérkezett!” Csak sétáljuk, rágjam a körmön, bosszankodjam, piszkos lesz a frissen mosott cipőm, ahogy rugdosom az utca porát. És akkor mosott ruha szaga volt a levegőnek. Vagy felétek, vagy el tőletek. Esetleg Ráckevén vettem kannás bort, pedig be sem töltöttem a tizennyolcadik életévet. A Közben ültünk, és azt hittük, ha nem is a világ tetején, de minimum a közepén lóbáljuk lábunk.
És hogy sosem vallottam neked szerelmet, talán életem legnagyobb gyávasága.
Héé! Te ott lenn! Ne kapálózz annyit, a végén elszédülsz! Jó, jó rendben.. Lejövök a párkányról. Nem tanulok meg repülni talán sohasem. Hiszen minek..? Már nem is szeretlek.
Isten Veled! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-13-2007 @ 08:30 pm
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 04-13-2007 @ 09:16 pm)
Comment: Gondolatok... gondolatok, emlékek. Még szerencse, hogy lejött a pátkányról... Jó írás! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 04-14-2007 @ 11:31 am)
Comment: ne áltasd magad! az utálat, és a gyűlölet mind a szeretet formája... összeszorult megint mindenem míg olvastalak... hiányzol! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 04-14-2007 @ 11:49 pm)
Comment: Ibi, az emlékek néha nagyon tudnak fájni, néha viszont nem, és azok csak mosolyognak. pusza: gaby |
|
|
|
|
|
