"Szedte-vette, teremtette!
hova lett a rossz gyereke?!
pince, padlás átkutatva,
merre jár az istenadta?

Mezőn, réten, erdőszélen
madárlakta cser völgyében
hol vagy, rosszcsont, hol vagy, gyerek?
hasztalan bújsz, érted megyek!"

Láb lejárva, cipő szakad
falu népe szerte szalad
keresi mind, aki élő:
"Vásott kölök! Gyere elő!"

Idő halad, nap elszalad,
estre érvén remény apad
édesanyja sírva kéri:
"Kis gyermekem, egyetlenem,
gyere elő, szép szerelmem!"

Hazavonul fáradt népség
bús arcokon sóhaj, kétség
asztal mellett édesanyja
egy szem fiát úgy siratja.

Apró lábak lépte topog
szedte-vette előtotyog
anyja, apja hozzá futnak
könnyeken túl nem is jutnak.

"Kerestünk a világ végén
országúton, falu szélén
kopogtattunk földet, falat
egész falu összeszaladt.

Nem találtunk, szedte-vette
hol voltál, hát, rossz gyereke?"
Piros arcon mosoly fakad:
Hol voltam, hát?!  Az ágy alatt!