Tánc, szerelemtánc!
Örök csoda, egy mámorító testi vallomás,
összeolvadó testünk egy végtelen szárnyalás.
Szemed kristály zöldje, mosolyod, csengő hangod
utazás, egy boldog utazás!
Fogom a kezed, szemem mélyét nézi szép szemed,
s megfürdet gyémántvizű tekinteted
majd selyemfűben hemperget.
Édesvizű csobogó forrás a szád,
mellyen ott feledkezik szomjas szám,
iszom, s te iszod illatom,
ölelj, szoríts magadhoz csillagom!
Látod! - erős férfikarom,
a fejszém, amellyel a szálfákat vágom,
büszkeségem, dacom,
mindenem a lábad elé rakom.
Életem és szívem dobbanását is odaadom,
s lám te is mindened adod,
mert én akarom, s mert te akarod.
Tánc, szerelemtánc!
Egy mámorító szerelmi vallomás.
Szerelmünk koncertjén szólnak már a harsonák
az üstdobok, a cintányér, lüktető orgonák és fuvolák,
és mi elfúló hangon suttogjuk, nyöszörögve énekeljük az imát.
Nem féljük, hajszoljuk inkább testünk őrjítő vágyát.
Már te is, én is érzem, csak még egy perc, óhh, még egy sóhajtás
s bőgve törnek ránk az irdatlan lavinák.

Fényesre könnyezett testünk némán fekszik a szerelem oltárán
csak a képzelet száll…
s szerelmes sóhajunk játszik, lágyan egy fuvolán.
Lassan legördül a függöny,
a zenekar rég nem játszik már, csak a fuvolán,
az egyre halkuló fuvolán játszik még a lány…

Szerelem, tánc a szerelem!...
bűneinkből való feloldozás, eggyé olvadás.
S tovább zakatol szívünkben, a múlni nem akaró vágy.
Ölem és öled völgyét elönti egy újabb, s lágyan ringó suvadás.