ó kedves rokon, s mégkedvesebb lélek jómagam is hasonló gondok közt élek... a lét időtlen idők óta nyomasztó érzés vagyon, s az a maroknyi, kevéske kis vagyon, mire egy magunkféle halandó szert tehet, az a maroknyi s kevéske kis szeretet; vagy boldogító kis hang, mikor hullámzó mezőn meglibben egy pitypang; mikor Micimackó feje a lépcsőn koppan; egy szép, nagy vízibomba a macskakövön loccsan; vagy épp mikor egy palacsinta a sütőben perceg... s egyéb boldogító percek...
én azt mondom, minden olyan dolog, amiért "érdemes élni" csupán értelmetlen dolgok halmaza. s nem szabad félni! -Te tudtodon kívül is eme nemes szekta tagjává vedlettél-: az "értelmetadó értelmetlenségek értelmes kutatója" lettél. (:
az élet, e hánykódó hullámrengeteg néha meginogtat, s térded megremeg... kételkedsz a megkérdőjelezhetetlenben, s úgy érzed elveszel a tömegben...
de ne félj! ily tündöklő, huncut napsugár az ezüstkés hegyén, nem marad észrevétlen! ... s jön majd egy legény, ki szívednek érdemtelen -vagy netántán érdemes- lakójává lészen, s leveszi válladról a lét nehéz terhét, egészen s merészen; s akkor majd részben fel is röppensz majd a boldogság egén, ezt hiszem, állítom, s mondom néked én. (:
addigis hánykódunk, s hányunk az élet tengerén... -két részeg tengerész.- hol bort, hol szemrehányást... Mi, két tengernyi ész... (: hisz alkohol, szerelem, s egyéb drogok nélkül mondd mit ér az élet?! ó kedves rokon, s mégkedvesebb lélek... |