Látom,hogy felkészültél már az induláshoz,
Se kedvem, sem erőm nincs a búcsúzáshoz.
Mit lehet mondani, ki tőlem mindent elvesz?
„Isten legyen veled! Csak játék volt kedves! „

Halk ajtócsapódás, ülsz némán, összetörve,
Nem tudod felfogni: ő elment mindörökre.
Csak ülsz, csak ülsz. Arcod könnytől nedves,
Füledben üvölt még: „Csak játék volt kedves!”

Csengetnek az ajtón. Rohansz ki: „Visszatért!”
De csak a szomszéd az, egy ezrest kölcsönkér.
Megkérdi, mi a baj, hisz látja, hogy szenvedsz,
Torz mosollyal súgod: „Csak játék volt kedves!”

Egy régi dalt hallgatva régen írt verset olvasol,
Álmodozva, mélázva a múltban elkalandozol.
Egyszer volt, hol nem volt, már többé nem lesz,
Mosolyogsz, és suttogod: „Csak játék volt kedves!”

Előszeded a gyógyszeres dobozt elzárt fiókból,
Betegségedre írt tabletták ömlenek markodból,
Szíved ólom nehéz, levegőért kapkodni kezdesz,
Nézel egy fényképet: „Csak játék volt kedves!”

Majd megrázod magad, felpattansz, s futtában,
Fénykép és gyógyszerek repülnek ki a kukába.
Összeszorítod fogaid, eszméleted el ne vesszen,
Agyadban egyre dobol:”Csak játék volt kedves!”

Játék ez az egész élet, te csak játszószer voltál,
Most meguntak, és eldobtak, mit is válaszolnál?
Kopogtatnak az ajtón, s te félsz, milyen est lesz,
Nem nyitsz ajtót, kikiáltod „Csak játék volt kedves!”