Bevezető
Előre bocsátom, nem a MI kis családi oldalunkról lesz szó most és nem is az itteni közösségről. Egy másik helyről valahol a nagy cyber-térben és időben.
Vannak olyan oldalak, ahová korábban szívesen járt az ember. Aztán a dolgok megváltoznak. Romlik a színvonal, már nincs meg az az elvárás, ami megvolt egy ideig. Amitől igényes oldal volt az oldal. Ahová az ember nem mer megjelenni, csak 100%-osan. Mert tudja, kőkemény kritikusok veszik górcső alá, de jól teszik, mert így lép előre a fejlődés útján. Aztán fejlődik. Már ő maga is meg tud ítélni más verseket. Aztán a minőség valahol eltűnik és az ember ott áll bután nézve, mint a gazda, akit kizártak otthonról.
És hiába mondja az illetőnek, hogy gyengécske a vers, javítani kellene rajta, az illető azonnal megsértődik, és rossznak, aljasnak mondja, akinek nincs szeretet a szívében! És hiába mondod, hogy nem a szándékkal van a baj, hanem verstanilag egy ötéves gyermek szintjén van a "mű", nem érti. Nem, nem a jó égnek sem.
Szóljon erről eme tragikomédia.
Költők az arénában - tragikomédia egy felvonásban
Játszódik: Valamikor a XX. és XXI. században egy színházban.
Szereplők: költők lépnek fel saját verseikkel, a kor kritikusai bírálják őket.
Ha bárki magára ismer személyükben, az pusztán a véletlen műve!
Színész-költő színre lép. Hófehér szárnyak, glória, égre emelt tekintet. Átszellemülten szavalásba fog:
Gábriel: A szeretetről
„Áldás, béke, szeretet,
Tölti ki a szívemet,
Kerüljön el a gonosz,
mindenkinek kívánom.
Tillárom-tillárom!
Nem is létezik a sátán,
Angyalszárnyak mindünk hátán.
Lelkünk legyen fehér, tiszta,
Mint a meszes masiniszta.”
Meghajol, nézőtéren gyér tapsvihar. Helyenként füttyögés, pfujolás. Majd szót kap a héttagú zsűri, akik a nézők véleményét közvetítik.
Kritikus 1 (Rímfaragó)
- Hát, ne haragudj, de ez ide nagyon kevés. Az előadásmódoddal, meg az átéléssel nincs baj. De akkor inkább menj csupán színésznek. Ez a vers kérlek, ez semmi. Ilyet még otthon a Dorka lányom is farag. Hogy gondoltad azt, hogy ezzel színpadra kellene, hogy állj?
Aztán számold meg a szótagokat – az elején még rendben, aztán szétesik az egész. A rímek meg... pffff. Gonosz, meg kívánom? Még a masinisztás sorod a legjobb. Van mit fejlődnöd.
Kritikus 2 (Szeretetlovag)
- Bizony, nekem nagyon tetszett a versed, hiszen a szeretet mindennél fontosabb a világon. És hogy a sátán nem létezik!!! Évek óta nem hallottam ilyen szép gondolatot! És ez a frappáns, mondat a végén, nemcsak szíved van, hanem humorod is! Csak így tovább!
Kritikus 3 (Mezei olvasó)
Nekem nem ilyen fogalmaim vannak a versről. A témája se tetszik. Kicsit úgy érzem magam, mintha templomba tévedtem volna. Höhöhö. De tényleg. Végül is ja. Ott kit zavar, ha nem stimmelnek a rímek meg a szótagok, Isten megbocsátja. Menjél inkább papnak, fiam.
Kritikus 4 (Jóságtündér)
- Igen, végre egy előadás, ami a szépről és a jóról szól! Annyira kifogyott már egy a világból. Megbizsergetted a szívemet. És kit érdekelnek a rímek? A mondanivaló a fontos! Nekem nagyon átjött!
Kritikus 1 (Rímfaragó) közbeszól:
-Bocsánat, de akkor akár elmondhatta volna prózában is. Ide költők járnak! És a költőktől verseket várunk el. A lelkisegély-szolgálat két épülettel arrébb van. A templom meg az utca végén.
Kritikus 5 (Szűkszavú közömböske)
Szódával elmegy.
Kritikus 6 (Szeretettündérke)
De arra is gondoljatok, hogy az irodalom értékeket képvisel és értéket közvetít. Mi mást kellene üzennie, mint a szeretet fontosságát, és a jóság hatalmát a gonosz felett?
Kritikus 7 (Szakma nagyja)
Mindkét oldalnak valamelyest igaza van. Nem mindegy, milyen értékeket képviselünk. A gyerekeket a jóra kell tanítani, látnak elég sok negatívumot a tévében. DE!
Ha ezt nem a klasszikus, igényes formában tárjuk a közönség elé, akkor az utcáról bejövők mind-mind azt gondolják – jé, ilyet én is tudok! Akkor én is költő vagyok! És utána tele leszünk csupa önjelölt, silány költővel, aki még helyesen írni sem tud, nemhogy verset faragni!
A színpadon rágódó poéta szót kér:
Már elnézést, de ez a hozzáállás nagyon szűk látókört feltételez. A gyenge ember mond csak ilyeneket. Aki nincs megbékélve Istennel és önmagával. Az ilyen ember abban leli örömét, ha másokat megaláz!
Kritikus 3 (Mezei olvasó) közbeszól.
Ha már a gyengénél tartunk, idéznék:
„Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.”
Nos, meg tudja mondani, kitől van az idézet, kedves versenyző?
Színpadon rágódó poéta:
Hát öööö… már hallottam valahol…
Kritikus 5 (Szűkszavú közömböske)
Gondolom ballagási szalagon.
Kritikus 7 (Szakma nagyja)
Elég szomorú, ha csak ennyit tud mondani az egyik legnagyobb költőnk verséről. Arany Jánostól származik. Azt hiszem, nem ártana előbb némileg kiművelnie magát, mielőtt egy ilyen ember nyomdokaiba akarna lépni. Hogyan tudna bármit is alkotni, míg nem ismeri a klasszikusokat?
Köszönjük a részvételt, elmehet!
Poéta le, halkan könnyezik egyet a színfalak mögött, míg Szeretetlovag, Jóságtündér és Szeretettündérke közös erővel vigasztalják, biztatják, és szidják a csúnya-csúnya nagy kritikusokat, akik szívében nincs elég szeretet ahhoz, hogy értékelni tudják a munkásságát.
Szomorú arcú poéta foglalja el a színpadot. Régies ruhája kissé szakadtas már, szeme a távolba mered, sokat megélt arcán egy bús mosoly fut végig, majd felemeli tekintetét. Halkan fog bele a versbe.
A siratók siralma
„(Mit adhatnék?) Porlandó szégyen
Vagyok már csak, ki idejében
Érzi szégyenes voltát.
Kivert bikának sorsa biz ez,
Ki elveszti a csordát.
(Mit tehetnék?) Egy kis halállal,
Kit lelkem oly örömmel vállal,
Csúnyákat letörölnék?
Borzasztóan sok a csúnyaság
S mindegy: halnék vagy ölnék.
(Mit futhatnék?) Egy-két határt tán
S aztán csalódottan megállván
Szidnék föl az egekre
S mégis torpannék hasztalanul,
Mint egy csúf, rühes medve.
(Mit sírhatnék?) Amit szabad volt,
Már elsírtam, ekkor és akkor
S ne is beszéljünk róla:
Én vagyok a magyar bánatok
Legbutább siratója.” *
A közönség elismerőn tapsol, néhányan értetlenül és csendben ülnek a helyükön.
Kritikus 2 (Szeretetlovag)
Sajnálom, kedves poéta. Kívánom, hogy minél előbb békére lelj. Fájdalmas szavak. Csak az új reménység ígéretére gondolj.
(Poéta értetlenül nézi a könnyező kritikust, aki azonban semmit nem mondott verse minőségéről)
Kritikus 3 (Mezei olvasó)
Nekem tetszett. Nagyon jó hasonlatok voltak benne, költői képek, amik az előzőből hiányoztak. Kicsit borús, de erre is szükség van. Nem vigyoroghatunk egyfolytában. Néha a „tillárom-haj”!” helyett kell a „szar-az-élet” életérzés is. Gratulálok, tesó. **
Kritikus 6 (Szeretettündérke)
Nagyon sajnálom, hogy ilyen témát választottál a versedhez. Biztosan nagyon nehéz életed volt, kívánom, hogy szeretet lengjen körül, és imádkozom érted. Nézz körül, keresd azokat, akik szeretnek téged és csak a jóra figyelj! Nekem, mint vers nem tetszett.
Kritikus 5 (Szűkszavú közömböske)
Jobb volt, mint az előző.
Kritikus 1 (Rímfaragó)
Na végre! Kedves…á, szóval Endre! Köszönöm. Már kezdtem megijedni az előző „fellépő” után. Ez nagyon jól összeszedte, kollega. Vagy ritmusa, lüktetése a versnek, a témája is sokunknak ismerős érzést dolgoz fel. És igen, ezeket az érzelmeket meg kell élni, nem pedig homokba dugni a fejünket előlük. Ez a normális, felnőtt ember sajátja. Írjon még, sokat.
Kritikus 7 (Szakma nagyja)
Íme, a vers, kedves közönség! Nem használ feleslegesen nagy szavakat, mégis sokkal többet mondd. A témaválasztás mindenki sajátja, de a verselésben hibátlant alkotott. Ha ebben szakmailag felkészült valaki, akkor írhat bármiről. Míg ez fordítva sajnos nem igaz.
(Szeretettündérkére pillant, aki felveszi a kesztyűt)
Kritikus 6 (Szeretettündérke)
Nem értek egyet. Ezt tanulják gyermekeink? A halált? Meg mindenféle rühes medvéket? Pfujj, el is kezdtem vakaródzni!
Kritikus 1 (Rímfaragó)
Nem, kedves Tündérke, ezzel a költészetet tanulják. És a témában sem értek egyet. Ha úgy oktatnánk a gyermekeket, ahogy maga gondolja, akkor mindegy egy strucc lenne, amelyik szép fehér löszhomokba dugja a fejét egy színpompás oázisban, ott eltölt egy-két évet, majd mire kihúzza a fejét, már csak forró, száraz sivatagot lát!
Kritikus 6 (Szeretettündérke) megsértődik
Ezzel nem illik viccelődni. Számomra ezek Szent dolgok! Tiszta Szívvel teszek mindent, mert csak így tapasztalhatom meg az Élet Igazi Kincseit. És eme poéta úgy tűnik elvesztett valamit.
Kritikus 7 (Szakma nagyja)
Kedves Tündérke, ne megtéríteni akarja! A verséről mondjon valamit!
Kritikus 6 (Szeretettündérke)
Nekem nem tetszett.
Kritikus 7 (Szakma nagyja)
Nagyon köszönjük, kedves Endre. Távozhat.
Következő jelölt egy barna hajú, szemüveges, folyton mosolygó és telt hölgyemény, szívére szorítja a kezét és imígyen szaval:
Trünci-Maci
Édes-kedves puha Trünci-mackóm,
Veled mindig oly örömmel játszom
Többet érsz az összes többi játéknál,
Mindenféle drága Barbie- babáknál.
Szemeim nézzétek, mindig csak mosolygok,
Macika szája meg csakis rám somolyog.
Bársonyos bundája, finoman simogat,
Mancsocskája meg boldogan pacsizgat!
Trünci Maci most hagyd, hogy megölellek,
Vigyázz énrám, csakis szépre leljek,
Tündérről, angyalról, Istenről álmodom,
A való világ is ilyen, én csak tudom!
Trünci Maci Te édes, kedves kis bocsom,
Oly sokat Veled örömmel játszadozom.
Kedvesebb vagy minden más játéknál,
Csillogó, villogó műanyag babáknál.
Csönd. Elfojtott kuncogások. - Az óvoda szemben van anyukám!- kiáltja be valaki. Néhányan felállnak a nézőtérről és távoznak. Egyesek olvadoznak. Heves vita a nézőtéren.
Kritikus 1 (Rímfaragó)
Hát, kedves Böbike! Ezt biztosan értékelik az óvodában a kicsik, de ez itt egy költői összejövetel. Nézzen körül a nézőtéren! Lát hét éven alulit? Na látja. A témaválasztásról ennyit. Azzal még nem is lenne baj, mert szeretjük a gyermekverseket. De ez a rímfaragás… Volt, ahol majdnem fölvonítottam kínomban. A fülemet sérti, hölgyem! Kis bocsom – játszadozom, simogat- pacsizgat. Ja, a másik dolog: tele van ragrímekkel. Két azonos hangfekvésű –nél,-nál képzőt bárki össze tud passzintani, de ettől nem lesz költő. Az a baj, hogy egyre több a szerepelni vágyó, magamutogató ember.
Böbike nagy szemekkel néz és szipogni kezd, majd sírásban tör ki.
Kritikus 6 (Szeretettündérke)
Semmi baj nem volt ezzel a verssel! Bájos volt, aranyos! Szinte láttam magam előtt azt az édes kis macikát! Én is úúúúgy szerettem az enyémet. Míg a Füles kutyánk szét nem tépte… hüpp…hüpp…
Kritikus 3 (Mezei olvasó)
A téma nem lett volna még rossz, de a rímek tényleg borzasztóak, ahogy Rímfaragó is mondta.
Kicsit dolgozz még rajta, hogy emészthetőbb legyen.
Kritikus 5 (Szűkszavú közömböske)
Nyálas. Ennyi.
A nézőtérről feláll egy férfi és érces hangján ezt zengi:
- Nem értékelik eléggé azt, aki a szeretet hangján szól! Vivát, vivát és harmadszorra is vivát!
Kritikus 5 (Szűkszavú közömböske)
Kedves szoknyás közbeszóló, kérem, mutatkozzon be!
- Bence atya vagyok a helyi lelki pásztor! Én Böbike mellett szólok!
Kritikus 7 (Szakma nagyja)
- Atyám, ért Ön a költészethez?
- Kinek szíve tiszta vagyon, Isten vezeti majd annak tollát! – imígy Bence atya.
Kritikus 1 (Rímfaragó)
- Atyám kérem, üljön le. Különben a következő misén majd én is beleszólok a prédikációba, és többek közt kijavítom a nyelvtani hibáit!
Kritikus 2 (Szeretetlovag)
Kiérződik belőle a gyermekekés a játékok iránti szereteted. Nagyon jó ember vagy, és szükségünk van ilyenekre! Mindenképp folytasd így tovább!
Kritikus 7 (Szakma nagyja)
Hát, Kedves Erzsébet. Ez sajnos nem az a szint, ami itt megüti a mércét. A hozzáértők azt hiszem, mindent elmondtak előttem. Olvasson jónéhány klasszikust, nézze meg, ők hogyan csinálják. Még ha a rímek nem is tökéletesek, a ritmussal sokat lehet javítani rajta. Ha van lüktetése, zeneisége. Ennek sajnos az sincsen. Sajnálom, de muszáj elmondanom, mert ebből fog igazán tanulni.
Böbike hüppögve közli a zsűrivel, hogy őt nem szeretik, és hogy azt hiszik magukról, hogy ők tökéletesek, és csak úgy lehet csinálni, ahogyan ők csinálják. Rímfaragó és Szakma Nagyja felhúzott szemöldökkel összenéz, Jótündérke Böbike védelmére kel.
Kritikus 4 (Jóságtündér)
- Igazságtalanok vagytok vele! Hiszen a nagy költők sem alkottak tökéleteset! Nekik is botlott néha az ütem és a rím!
Kritikus 7 (Szakma nagyja)
Engedje meg, hogy ellentmondjak, Tündérke. Az nagyok kijártak több iskolát is, és a már elismert költőkhöz vitték műveiket kritizáltatni. Aki pedig nem bírja a kritikát, az ne jöjjön ide! Böbike kedves, maga milyen költőiskolákba is járt?
Böbike könnyei között büszkén közli, hogy ő az Élet iskolájába járt. A nézőtérről pedig ezalatt szép csendben szivárognak ki a nézők, akik egy lehengerlő, elsöprő erejű, igényes előadásra jöttek.
Böbike leoldalog a színpadról, a zsűri meddő vitája folytatódik. Rímfaragó hiába tett már le többszáz elismert művet az asztalra, nem bír szót érteni Tündérkével és Szeretetlovaggal sem. Végül elege lesz, elhagyja a zsűri-pulpitust.
A színpadon egymás váltják a poéták, ki értéket hoz, valódi verset, ki csak ahhoz hasonlót. De az igazi dráma ekkor már a kritikusok között zajlik. A szeretet vértje mögé bújva Jóságtündér, Szeretetlovag és Szeretettündérke kitartón vitatkozik a Szakma Nagyjával, bőszen ragaszkodva saját álláspontjukhoz. Szegény ember érzi, hogy tekintélye és szaktudása itt mit sem számít. Néhány balhét kedvelő ember tapsol, az első sorokban ott olvadoznak és visítoznak Jótündérke hívei. Szakma Nagyja is megelégeli a vitát és feláll, miközben ezt motyogja magának:
- Ne vitatkozz hülyékkel, mert lesüllyedsz a szintjükre és ott meg legyőznek a rutinjukkal!
A Színigazgató - aki néha benézett a színházba - már csak azt veszi észre, amikor egy este beül az előadásra, hogy a színház üres. Egy-két ember üldögél csak az első sorokban és áhítattal hallgatja a Szív-Szónoklatokat.
Az Igazgató ekkor felkelt, nagyot sóhajtott és még aznap eladta a színházat a katolikus egyháznak, aki szeretetotthont alakított ki belőle.
VÉGE
* Ady Endre - A siratók siralma
** Chokito testvér szavait kölcsönvéve |
