Napot kínáltam neked

- te dícsérted nyugtát.

Én akartam adni neked

ezernyi lázas éjszakát,

de mikor hozzád értem,

kulcsra zártad szobád.

Csókomat kínáltam,

- összeszorítottad szád.

Szorítottam számat,

hogy ne fájjon ha bántasz

…és én se bántsalak!

Nyújtottad forró ajkadat,

s én gyáván eltoltalak.

Csókolni akartalak,

de azt mondtad: hagyjalak!

Te a holdat kerested, én

szemedben láttam a csillagot.

Te a csillagot adtad kezembe

de az lángra gyúlt,

s szívemet égette!

Én fogtam a kezed,

te észre sem vettél,

megfogtad a kezem,

…mégis eltévelyedtél.

Százszor, ezerszer elmondtad,

mennyire szeretsz,

hogy utána azt mondhasd: mehetsz!

Százszor, ezerszer elmondtam neked:

semmi sem vagyok nélküled!

Egyszer kételkedtél,

másszor elhitted!

Tudod mi a furcsa?

Egyszer te küldesz el,

egyszer én téged,

s közben szépen lassan

elmegy velünk

ez a rongyos élet!