Cézár

1.

Mikor megkaptalak, öklömnyi

fekete kis gombóc voltál. Az

ölemben aludtál kényeztettelek,

szuszogásodat hallgattam. Közben

apád könyörgőn vágyakozón nyüszítve

2.

tappancsát térdemre téve

 kérve kérte, hogy vele is foglakozzak.

Szemedet kinyitottad s már ugattál, akár

egy kis méregzsák. Apádon csimpaszkodtál,

hiába mondtam, hogy cézár ne bántsd, az -az apád.

3.

gyakran féltőn rád szóltam, mert

mindig a hátam mögött hűségesen

jöttél utánam. S féltem, hogy rád esem,

de mintha nem is neked beszéltem volna.

Felnőttél, olyan féltékenyek voltatok egymásra,

4.

hogy nevetés nélkül ki sem bírtam.

Csirkét vagy disznót tereltél, neked mindegy

volt, hisz Bendzsi az apád megtanított rá. Ha

ideges és szomorú voltam ti azt tudtátok. Napestig

5.

a kertet jártuk, imádtam ahogy futkostok

körülöttem. Este mikor a csillagokat lestem,

ti lábamra ültetek én pedig meleg bundátokba

túrva élveztem a nyugalmat.  S az a rengeteg felejthetetlen

nap, amikor még veletek kergettük az időt.

2007. március 26.

Csomor Henriett