Mit hoz, mi lesz az este villanó ábrándja? A galamb-ülte attika-párkányt kémlelem Ne hidd, hogy kész van, csak remélem: hátha Több a „nem tudom” benn, s az oktalan félelem
Én is tudom: ketten szőjük furcsa álmunk S mi sóhajjal kél itt, talán szívedbe hatol Fölösleges erőlködni, csak révedve várnunk Hidd, elég, ha nézlek, s Te meglátsz valahol
Olyan nyugodt, fülledt nyár-este van, tudod Mozdulatlan állnak az akácok, s lombos tölgyek Vidéken beülnek ilyenkor már az álmos tyukok S teraszokon át sorra italt töltenek a Hölgynek
Nyugágyak ölén halk társalgásba merülnek Sötétben hosszú parázs ég cigarettavégeken S egy Úr finoman bizonyos témát kerülget Ügyelve a szóra, hogy bókja szép legyen
Amott, egy pár, hevüknek nem parancsol álljt Sem természet, idő; csókkal simogató karok Fedezik fel a lüktető, vad, ismeretlen csodát Majd csillapodva megszámláltatnak a csillagok
Feszülten vibráló idegre hűs szellő hoz enyhet Záporozó permet dúsít fűillatú oxigént S hatalmas cseppekkel töltött virágkelyhek Hajladoznak a súly alatt, nem tudva, miért
Mit hozott, hát Neked ez est, kedves idegen? Nem kérdem, a sóhaj, mi kélt itt, szívedbe hatolt Elragadt-e hév, vagy várva-várod idelenn? Hidd, elég, ha nézlek, s Te meglátsz valahol
2007. 06. 09. |