Tapsifüles vajon mit les?
répaföldön ő mit keres?
Éhes nagyon, korog gyomra,
vágyik egy kis répa-torra.

Két lábra áll, körbetekint
répasereg feléje int
hívják táncra, lakomára
felelgetnek mosolyára.

Vadul ver a nyuszi szíve,
mintha hívnák: gyere ide!
"Elinduljak - vagy maradjak?
Mit teszek, ha rajtakapnak?"

Töri fejét Tapsifüles -
nincs mit tenni, gyomra üres.
Nekivág hát nagy merészen,
fűben bújva, lesre készen.

Tapsifüles eszik, eszik,
ám a gazda közeledik!
Kovás puskát vállra vetve,
így érkezik nagy sietve.

Bizony-bizony ő a gazda,
közeledik, s nő haragja.
"Gyanús hangok, szórt levelek,
ez bizony csak tolvaj lehet!"

Répaföldjén körbetekint,
hallja ezt a hangot megint.
Lábujjhegyre állva járkál,
"Itt valaki répát rágcsál!"

"Itt a tettes, itt van, itt van,
hosszú füle épp kivillan!"
Tapsifüles teste reszket,
felejtené ezt a percet.

Nagyot ugrik, szedi lábát,
mentené már az irháját.
Fut utána a morc gazda,
le is pottyan a kalapja.

Kiabálja "Állj meg tolvaj!"
Tapsi megáll és megszólal:
"Mindhiába futsz utánam,
nagyon fürge a nyúllábam!

Nem akartalak meglopni,
gyomrom kezdett el korogni,
ha nem eszem, nem lesz tejem,
éhes öt nyuszigyerekem."

 Megsajnálta őt a gazda,
 elmúlt irdatlan haragja.
"No nem bánom, megbocsátok,
 majd gyakrabban nézek rátok."

 Ettől fogva minden reggel
 fél órával korábban kel,
 nyuszikákat jár etetni,
 hisz neki pár répa - semmi.

A répaföld megint csendes,
Nyuszi Angyal oly kegyelmes.
Tapsifülest védte, óvta,
tanította igaz szóra.