Hancúroztak bennem apró kis ördögök,
Pajzán sátánfiak, gonosz vörös dögök.
Azt suttogták nekem: Tedd, mi vágyad, leghőbb!
Vétkezz csak nyugodtan, gyónni ráérsz később!

És megtettem, meg én. Mit kelljen meggyóni?
Álszent papok, nékem nincsen mit felróni!
Kik ártatlan nőket boszorkánynak mond’tok,
Istennek nevében ezreket gyilkoltok,

Ti mondjátok reám: bűnös és parázna?
Mind’tek megveszne, hogy végre nőbe mártsa!
De csak asszony bűnös, csak benne a sátán,
Földnek összes vétkét ő hordja a hátán!

Hazugok!!! Ti férgek, mitől vagytok mások?!
Rothadjon le tőből álszent micsodátok!
Ítéletet mond’tok sok-sok ember felett,
Büntetlen vétkezni csak tinéktek lehet?

Földünk nem hibátlan, ám de nem is fertő.
Vétkezik az ember. Teszi, mert esendő.
És Isten tudja ezt, nem lepi meg bűne.
Ismeri az embert, hiszen az Ő műve.

Olykor, mikor néha rossz úton is járunk,
Csak néhány jó szó kell. És hazatalálunk.
Halál árnyékának völgyében se félek,
Jó helyen leszek majd, őseimhez térek!

Oldozz fel atyám, ha akarsz! Mert vétkeztem,
Ámde nem bántam meg, bármit elkövettem!
Engem is az Úr csak embernek teremtett,
Nem tudok játszani se angyalt, se szentet.

Hát húzzon le örvény, nyeljen el lángtenger!
Kimondok én bármit, mit senki más nem mer.
Emelem fejem, ha vihar vagy eső ver,
Ecce homo barátom, íme hát az EMBER!