1.

Ülök a kis fa-

padon s reád

emlékezem: Mikor

először megpillantottalak 

 2.

kicsiny gyermek voltam,

s te két karodba zártál.

Én tekintetedbe néztem,

s örökre szívembe zártalak.

3.

Ahogy jöttek - mentek

az évek, te öregebb lettél,

s egyre jobban vártál,

arcodon öröm sugárzott, ha láttál.

4.

Öledbe kuporodva

 mesédet napestig hallgattam.

S számtalanszor füledbe

súgtam mennyire szeretlek.

5.

Aztán beteg lettél

s nagyon féltettelek.

Most már nem vagy velem,

de reád emlékezem.

1999. április 26.