Rád zúdítom létem minden apró rezdülését.
Bírod még e sok keservet, ami nem hoz békét?
Rajtad kívül nincs a földön kihez szólnom kellene,
Mert csak te vagy, kedves, drága, ki megérti lelkemet.

Soha senkit nem szerettem oly nagyon, mint téged,
Ne adj isten, hogy csalódjam, nem bírom ki nélküled.
Vannak percek, mikor félek, talán elveszítelek
De a hitem újraéled s elcsitítja félszemet.

Lehet, hogy azért születtem, hogy megismerhesselek?
Te vagy, aki megszépíti majd az egész életem?
Mit adhatnék én cserébe ennyi jóért teneked?
Felajánlom szerelmemet s minden pőre versemet.