Tudhatom-e hol vagy most valahol?
S miért kell többet tudnom egyszer valamikor?
Tudhatom-e hol létezel, itt vagy máshol?
S láthatok-e egyszer többet majd valamikor másból?
Miért félsz tőlem, ha csak a semmi nyelhet el?
Miért kiabálsz sehova, ha senki nem felel?
Csókolj meg, hiszen átkozott vagyok…
Érints meg, és látni is fogod…
Ha becsukom a szemed, bármit adhatok,
Hisz Nap és Hold között csak én ragyogok!
Csókolj meg, hisz lángoló vagyok…
Érints meg, hadd emésszenek el a lángok…
Ha egyszer a semmiben is látni fogod,
Az a ragyogó pont ott, csak én vagyok!
Ha majd vadul futsz utána, de nem haladt tova,
Csak az őrület fog hajtani, ki tudja hova.
S egyszer majd soha, rá fogsz jönni arra,
Hogy Te lettél szerelmesen önmagad gyilkosa! |