| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Őrző angyal Ideje:: 08-03-2007 @ 06:22 pm |
|
|
|
|
Szűcs Ilona
Nemcsak az embereknek, állatoknak, de a növényeknek is vannak őrző angyalaik. Angyal nélkül, senki sem jön a világra, még egy fűszál, de még egy virágszál sem. Azzá kell válnia az angyalnak, akit szeret, fel kell öltenie testi, lelki ruháját, s ha beteg belebújik, hogy segíteni tudjon rajta, át kell élnie minden kínját, baját és fájdalmát. A fülével hall, a szemével néz, a testével érzékel, vagy akár vágyakozik, és szeret.
Gyönyörű reggelre ébredt, kipihenve, nagyot nyújtózott és élvezte, hogy a felkelő nap csiklandozza orrát. Szombat reggel van, és milyen jó, nem kell dolgozni menni, élvezheti a lustálkodás örömét. Félig lehunyt szemmel, még átadta magát az ébredésnek, s karját oldalra nyújtva, kereste a testet, mert nem érezte közelségét, a bőre melegét.
Vágyott az érintésre, de nem akarta felébreszteni, csak nézte a szeme sarkából, hátha a pillantása felcsiklandozza a mellette alvó kedvesét. Elnézte, barna bőrét, izmos hátát, s a félrecsúszott takaró alól kivillanó formás fenekét, combjai ívét.
Vágyai már türelmetlenül várták az ébredését, de átadva magát a szem gyönyörének, inkább csak a szemével simogatta, ébresztgette.
Belebújt selyem köntösébe, csak úgy, be sem kötve derekát, melyből kivillantak dús keblei, csendben kiment, és egy hűs zuhannyal frissítette testét, ébresztgette minden porcikáját, hogy visszatérve frissen, kívánatosnak lássa kedvese.
A fürdőben aprólékosan átmasszírozta bőrét, majd egyre sebesebben itatta fel bőréről a vízcseppeket.
Mire lefőzte a kávét és tálcán bevitte, - hogy a kényeztetés teljes legyen,- kedvese már ébredezett. Gyorsan letette a tálcát, és egy "jó reggelt" csókkal odabújt, belebújt a karjaiba, a fülét csókolgatta, minden apró kis részletét, de különösen azt a kedves kicsi fülcimpát, amit annyira szeretett, dorombolt, mint egy cica, ki a cirógatásra vágyott.
A férfi testét borzongás járta át, mert nagyon kedvelte ezt a fajta szeretgetést.
Erős karjaival megragadta, magához vonta, nyakán azt a kicsi gödröcskét mindig megkereste, majd centiről-centire fedezte fel az üde női test gömbölyded bájait. Elkezdődött a vad csókok csatája, amit oly nagyon szerettek.
Sokszor az ajkuk dagadtra csókolták, falták egymást, habzsolták egymást, szenvedéllyel, fulladásig.
Ekkor a férfi érezte, hogy megremeg a gyenge asszonyi test, csak birkóztak, próbálták egymást birtokolni, az asszony haja kócosan, homlokába omolva cirógatta a férfi mellét, arcát.
Ringtak a vágyban, de egyszer csak, egy fájdalmas, jaj kiáltás hagyta el a nő ajkát.
Mintha jeges vízzel öntötték volna le a férfit, a női test reá borult.
Nem értette, hogy mi történt, kedvesét hiába kérdezte remegő hangon,
- Mi a baj?- Választ nem kapott, csak fájdalmas nyöszörgést, és teste erőtlenül
feküdt a férfi testén.
Bajt gyanított, de mi történhetett, s valahogy az alélt test alól kiszabadította magát, és egy gyors pillantással felmérte, hogy orvos kell, de gyorsan.
Az asszony ájultan feküdt… meztelenül. Mint, egy letörött virág feküdt a pamlagon, halványan, szinte élettelenül. Idegesen, remegő kézzel a telefonért nyúlt, és hívta a mentőket.
- Jöjjenek gyorsan, mert baj van, nagy baj.
Valahogy ráadta köntösét, de a test, mintha élettelen lett volna, nem akart engedelmeskedni, tehetetlenül lógtak karjai, mint letörött virágszárak himbálóztak a semmiben.
Próbálta élesztgetni, csókolgatta, simította a haját az arcából, hogy jobban lássa, hátha valami kis rezdülést észlel azon a drága arcon.
- Jaj istenem, mit tegyek? Mit tettem veled?-
Teljes kétségbeesésében azt sem tudta mit beszél, mert, hát ő csak szerette, adni szeretett volna, szerelmet, gyönyört ennek a drága nőnek. Talán meg sem érdemlem, hogy az enyém legyen, ne vedd el tőlem istenem .-
Teljesen magába roskadva kuporgott a fal fehér asszony mellett, közben tekingetett az ablak felé, hogy a mentő mikor érkezik.
Tíz perc…, egy örökkévalóság, - miért nem jönnek már? Mi tart ennyi ideig?-
Ezek a gondolatok, hol hangosan, hol csak az agyában fogalmazódtak meg,
s közben folyt az arcán a veríték, csak ölelte a drága testet, mint aki óvni akarná minden bajtól. Nem vigyázott rá eléggé, sok volt az utóbbi időben a gond, de a
szerelmes együttlétek mindig frissülést, enyhülést hoztak, feledtették a bajt, ami az utóbbi időben gyakori vendég volt náluk.
Megszólalt a csengő, éles, fület bántó hangja, mi máskor csendes dallamnak tűnt, most minden más volt, a félelem tette, az elvesztés lehetőségét látta, szeméből a könnyek patakokban hullottak. Gyorsan kiment ajtót nyitott, majd futó léptekkel az asszonyhoz irányította az orvost.
Az orvos vizsgálódás közben kikérdezte, hogy történt a rosszullét, de válaszolni is alig tudott, mert csak őt látta, nem akart semmi mást csak őt, egy mosolyát,
hogy felüljön, és azt mondja, „no jól van, látom szeretsz, csak próbára tettelek”.
Hiába, rá kellett döbbennie, más a valóság,.. a bizonytalan lét.
A mentő, fület bántó sikolyával elvitte azt, aki számára a legdrágább, és nem tudni, mit hoz a holnap.
A kórház folyósólyán le-föl sétálva várta a vizsgálat eredményét, azt a tényt, hogy él.., hogy élni fog.
Nyílt a csapóajtó, megjelent a vizsgáló orvos, s közölte szűkszavúan,
- Műteni kell .- Szédülten egy székre rogyott.
- Értem -, Rebegte halkan, a kérdések ott ültek a szemében, mire az orvos válaszolt.
- Élet, vagy halál, mindkettőre számíthat uram, de bízzunk, mi mindent megteszünk .-
Megfordult vele a világ, nem is értette, még egy órával ezelőtt a karjaiban tartotta, szerette, érezhette bőrének finom illatát.
Most nincs más, csak a puszta tény, élet vagy halál…
Elkezdett imádkozni, pedig sosem tette, csak azt tudta zokogni, „segíts istenem, kérlek segíts”.
Egyszer csak, kitoltak a folyósóra egy betakart beteget, s akkor látja, hogy kedvese, leomló fürtjei ott himbálóznak az ágyról lelógva, a görgőkön elsuhanó
ágyon ott van mindene, a múlt, a jelen, a jövő.
Fölé hajolt,- egy pillanatra engedélyt kapott -, s arra a halovány telt ajkakra egy búcsú, és visszaváró csókot lehelt, könnyeivel nedvesítette, s szemével csak homályosan láthatta a számára oly kedves arcot, de nem rezdült, semmi jelet nem adott, ő nem búcsúzott, ő élni akar, így fogta fel.
Több óra eltelt, idegtépő várakozásban, mire végre kinyílt az ajtó és az orvos mosolyogva, kezét széttárva ölelte magához az összetört férfit.
- Kedves uram, nagyon szeretheti az őrző angyala a kedvesét, mert élni fog .-
Fáradtan hazament,lerogyott a fotelba és megpillantotta az asztalon a jéghideg kávét.
Ajkához emelte, és különös boldogsággal belekortyolt a kávéba.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-03-2007 @ 06:22 pm
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 08-03-2007 @ 07:59 pm)
Comment: Gyönyörú történet! Folytatás lesz? Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Julianna (Ideje: 08-03-2007 @ 10:28 pm)
Comment: Nagyon izgalmas és szép elbeszélés. Örülök, hogy jó vege lett a történetnek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Metallica (Ideje: 08-04-2007 @ 05:36 am)
Comment: Megható történet amit írtál Ilike.Biztos van őrangyala mindenkinek,hiszen ha nem lenne,én sem írhatnék most neked.Tisztelettel:István |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Helena (Ideje: 08-04-2007 @ 06:45 am)
Comment: Köszönöm Lyza a hozzászólásod. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Helena (Ideje: 08-04-2007 @ 06:46 am)
Comment: Julianna köszönöm látogatásod. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Helena (Ideje: 08-04-2007 @ 06:48 am)
Comment: Kedves Metallica, kívánom hogy továbbra is
féltőn őrizzen. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 08-04-2007 @ 07:13 pm)
Comment: Drága Ilikém!
Meséd olyan csodás, megható és érdekfeszítő volt, hogy erre nem igazán találok szavakat, csak újra- meg újra elolvastam...
Köszönöm az éményt: Nefi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Helena (Ideje: 08-05-2007 @ 01:35 am)
Comment: Nefikém örülök, hogy itt jártál, és elnyerte tetszésedet. Puszi Ilike |
|
|
|
|
|
